Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Cserna Anna: Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről • 513

a) megalakult helyben a 41-ik zászlóalj 1302 fővel; b) a &ik zászlóalj kiegészítésére Verbászra 162 főt; c) gr. Batthyány Kázmér igényiette következtében pedig Eszékre a Hunyadi csapat egyik szá­zadához ideiglen kapcsolva 188 küldetett; d) Ugyan az Eszékre hónap után indítandó szabad lovas csapatnál, mely önkéntes ajánlatok útján alakíttatott a megyében az újonczhonvédek közül lóra ült 140. e) A 8. zászlóaljbeli önkéntes honvédek és a 3-ik zászlóaljbeli önkéntes nemzetőrök közül életkor szerint honvéd szolgálatra kötelezvén öszvessen és illetékbe számítván 376. f) Az említett önkéntes nemzetőri 3-ik zászlóaljhoz, mely ezentúl honvéd zászlóalja alakul, tegnap Pozsonyba elszállíttatott 400., g) részint betegség, részint családi viszonyok miatt ideiglenes szabadsággal itthon maradt 54; n Tehát az osztrákok közeledése, hadmozdulatai következtében Kossuth felszólítására a tolnai honvédek többsége elhagyta a megyét december 15-ig. A következő napokban a még a megyében tartózkodó utolsó zászlóalj is eltávozott Eszék várába. A zászlóalj katonái felkészületlenül, szinte fegyvertelenül, ruházat nélkül keltek útra. A csapat felfegyver­zéséről Eszéken kívántak gondoskodni, a ruházatot viszont a megye volt köteles utólag le­szállítani. 94 A megyében nem maradt sorkatonaság. Egy újabb népfelkelés megszervezése sem lát­szott kivihetőnek. Egyetlen lehetőségként merült fel egy önkéntesekből álló csapat felállítá­sának a terve. Erről felső utasítás is érkezett, amelyet a december 20-i állandó bizottmányi gyűlésen ismertettek a megjelentekkel. Az így létrehozott nemzetőrcsapatot „száguldó csatározásra" képeznék ki. A nemzetőrök a sorkatonákhoz hasonlóan zsoldban részesülné­nek. Feladatuk a megye védelme és a megye területén harcoló honvédseregek segítése lett volna. 95 Az önkéntesek toborzása nem járt kellő eredménnyel. Ekkor már a szabadságharc eseményei, kudarcai miatt a nép hangulata mérsékelt, egy újabb megszálló csapattól félt. A járási főszolgabírók jelentései szerint a Központi járásban 16 fő 96 , a Dunaföldvári járás­ban, illetve csak Dunaföldvár mezővárosban 31 fő 97 , a Völgységi járásban 12 fő 98 jelentke­zett önkéntes szolgálatra. A szervező munka abbamaradt a megjelenő osztrák csapatok miatt. Az osztrák megszállás félbeszakította a forradalom és szabadságharc tolnai esemé­nyeinek további kibontakozását. AZ ELSŐ OSZTRÁK MEGSZÁLLÁS - REMÉNYKEDÉS - BUKÁS A főispán és a vármegye nem várta tétlenül és megadóan az akkor elképzelhető legrosz­szabbat, az osztrák megszállást. Válságos napok következtek. Hogy miként fogadja a me­gye lakossága az osztrákok bevonulását, az függőt a főispán-kormánybiztos személyétől is. Sztankovánszky Imre most hátat fordíthatott volna a forradalom és szabadságharc ügyé­nek. Magára hagyhatta volna a megyét. Erre a lépésre nem szánta el magát, a helyén maradt a megye elfoglalásáig. Ekkor a szabadságharc hullámvölgyben volt. A hírek elkeserítőek voltak: Windisch­Grátz betörése, Görgey Artúr hátrálása, Perczel Mór móri csatavesztése, Buda elfoglalása, a kormány Debrecenbe menekülése. 1849 januárjában a dunántúli vármegyék egy része már osztrák kézen volt. 99 Az osztrákok bevonulásáig rendszeresen (hetente) összeült a megyei állandó bizott­mány, ahol Sztankovánszky Imre mint főispán és kormánybiztos képviselte a Debrecenbe költözött kormányt. A közgyűléseken elnökségével biztosította a törvényességet, érvényt szerzett a kormány utasításainak. A megye nem szigetelődött el. Kossuth és az OHB ren­delkezései alapján bonyolították az ügyeket. Ebben segítségére volt a kitűnő postajárás is. A levelezés, a hírszerzés útja a Bátaszék-bajai útvonal volt. 100 528

Next

/
Oldalképek
Tartalom