Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

uj közöttünk kit is általam vették magokhoz, és én híttam közikbe ugy atta magát hozzájok, és valamint én ártatlanul ugy azis ártatlanul jött közikbe. Ezután mi vagyon köztetek? Lovagiunk is Bak kecskén, kiis oly nagy mint akármely nagy Lóó, azon akár hova mehetünk. Hol voltatok mindenüt? Az uraság Spaizába, amit onnan el vühettünk mindent vüttünk hogy a kutyák ugattak nagyon, ki hanták az eleséget a kutyáknak hogy ne ugassanak, sokszor a Buchhalter vagyis Rationum Exactor házába Éczaka tánczoltunk, mellette a szakácsnakis pénzét el vüttük, azután megyünk a puskapor toronyba ottan hasonlóképpen vigadozunk. Hogy hévnak tégedet, és hogy mentek öszve és mely időbe és mikor? Tizenkét órákkor: akárhogy alszom is csak kiáltanak uju ju, arra föl köll kelnem és vélek mennem, az vagyon minden héten háromszor, Kedden csütörtökön Szombaton iczaka. Hogy gyühecz ki a házbul ahol bé vagyon zárva? Legkissebb féreggé tesznek, ugy akár mi féle kis lyukacskán kijövök, ők pedig bé jöhettnek akár holis, valamint az fogadott Anyám házába bejöttek onnan mindent vélem elhordattak, az elzárott Almáriumot kinyitották amint teczet mindent ell vüttek, a szentelt vizet általam kiöntették, az háromkirályok vizét az ucza közepére kiöntették, és más vizet közönségesset belé öntettek, hogy semmi szentöltviz ne legyen az Háznál, a honnan, és másféleképpenis már lévén hatalmok lett minden igyekezetekben, amiértis a fogadott Atyám fiának esett halála, mert mindenkor az pitvar ajtóba csunyitottak vizellettek, honnan nádhát kapvánn mégis halt benne. Az Atyainak mondása, hogy csupa fejeveleit hanta ki az órán. Még utólyárais nem szenvedhették hogy szentölt vizzel betegségében öntözzék hanem aztis lopva ki köllött vünnöm, és közönséges vizet a Tartóba köllöt öntenem, igy mégis fujtották kezek által. Eva télbe is jártak, de hogy mehettek oly csúnya sáros hideg időkbe? Nekünk egy Télbe saras időkbe és hidegbeis, olyan mint legnagyobb Nyári időkbe, ottan senki sem fázik, rossz időt nem szenvedd. Hát meddig vattok együtt iczaka? Még nem kezd világosodni mindég együtt maradhatunk. Messzebb nem mentek csak itten jártak? De voltunk Nemetországbais a Kolbertné Atyafiainál, ottan fujtogatva atyafiait, amit tőlök ell hozhatott, ell hozott. Hát hogy akattok öszve minyájan? Úgy hogy már tizenkét oratájban már készen vannak, akkor tüstént hozzám jönnek ha alszomis mihást ujontanak megköll hallanom, s kivisznek amint már mondottam azután megkenyik a fejemet, így röpülünk elejbe az gonosznak, eő meg ellenbe hozzánk röpüli, hiszen szép hajam volt énnékem, de a sok kényessel rontották el a hajamat. Nincs néked eszed Eva hiszen régen észrevették volna fogadott Atyáid ha iczaka oda járnál, de talán csak te álmodol, és amikor lefekszel nem imátkozol, azért olyas bolond álmaid vannak, de csak imádkozzál meglátod hogy nem álmodozol olyan bolondságokat. De nem álmodom mert mind való az hogy észre nem vehetik tesz a gonosz mindegyik helibe olyast, mind maga az aki véle társalkodik. A Faindné is az ura mellett korántsem fekszik azokba az iczakákba hanem az Váltott test, akivel szintén ugy lehet bányi, cselekedni valamint az igaz testben lévővel. De ládd-e hát ha tégedet akor iczaka jól megvernének bezeg rajtad száradna, kékülne a tested, bezeg jajgatnál is ugye bizony. Jajgatna az ugyan szintén ugy valamint engemet ha megvernének, mindazt cselekedne szintén amint köllene, de én azt nem érezném, de tudnám mindent ami vélem történne. NB. haecut in absentia comlicum ita etiam ad oculos earundem ab vertendo confirmavit in uno eodeque perseverando, quin imo objecit etiam mortem cujusdam faeminae iis507