Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

a) Boszorkánymezbe bújt tolvajbanda Az eddig megismert 40 Tolna megyei perből legszemléletesebben Frekkin Éva bátaszéki cigánylány 1782. évi vallomásából rajzolódik ki a boszorkányszervezet, a boszorkányszombat hiedelme. Jogszerűen nem boszorkányperrel van dolgunk, lényegében egy 8 tagú tolvajbanda legfiatalabb tagjának vallomása teszi lehetővé a boszorkányság képzetének bemutatását. A teljes periratból eddig csak Frekkin Éva vallomása került elő, amit ha önmagában szemlélünk, úgy tűnik, mintha a legádázabb boszorkányüldözések korából maradt volna ránk (azzal a lényeges különbséggel, hogy nem kínvallatás közben, hanem önként adja elő meséjét), a tolvajbanda többi tagjára vonatkozó iratok elvesztek vagy lappangnak. A cigánylány vallomásának néhány mondatából kiderül, hogy nem csupán „ártatlan" boszorkányszombatra gyülekeztek, hanem lopni jártak. S amikor a bíró megkérdezi, hogy „minek lopnának, hiszen te mondottad, hogy midőn vendégeskettek minden elég vagyon? - azt válaszolja: „Élig vagyon ottan igenis, de ottan azokból semmit ell nem költenek, s nem is lehet, hanem haza viszik, odahaza abbul élnek". A boszorkányszervezet mezébe bújt tolvajbanda tagjai különböző mértékben részesednek a zsákmányból. A próbaidejét töltő Kraicz Véberné és Frekkin Éva egyelőre ingyen dolgozik. A szervezet vezetője Kolbertné („a fő közöttük"); tagjai: Szélig Lőrincné (Kristina Faindin), Auerwegné (Craicz Véberné), Svartz Marianna, Földvári Miklós, Frekkin Éva, a lajvéri Kátli asszony és két mórágyi. Hogy került Éva a szervezetbe? Mint ismertes, Mária Terézia rendelete alapján a cigánygyermeket kiadták nem cigány családokhoz nevelésre. Éva a boszorkányüldözés egyik jólismert kúriális nemesi községében, Dunaszentgyörgyön született, onnan került Frekk Konrád bátaszéki tímár házához. Hogyan tudódott ki, hogy „boszorkányokkal társalkodik"? Gazdasszonya aggódva figyelte tehenének „kiszáradását", azaz: tejhozamának rohamos csökkenését, ezért a jól bevált bátaszéki módszerhez folyamodott: sertéstrágyába parazsat tett s azzal kezdte el füstölni a tehén tőgyét. „Tréfábul" megfüstölte Évát is, aki ettől felriadt álmából. A bátaszéki jegyző és esküdt kérdésére a cigánylány azt válaszolta, hogy a füstöt ki nem állhatja, mert ő is azok közül valók, akik rontása ellen a tehén tőgyét gazdasszonya füstölte. De csak azóta irtózik az ilyen füsttől, amióta boszorkányok között forgolódik. A perbefogás évében (1782) már harmadik éve tagja a boszorkányszervezetnek. Faindné édesgette közéjük. „Úgy attam magamat hozzájuk, hogy említett Faindné kezét terjegetvén testét rázván igen szép házat formált, ot mindenféle gyönyörűség let, vigasság külömbféle, a nékem is teczett..." b) Boszorkányszombat A meghatározott helyen és időben véghezvitt szertartást és lakomát boszorkányszombatnak nevezik. Vasárnap kivételével bármelyik éjszaka alkalmas a találkozóra: - a nyugati perekben hétfőre, szerdára és péntekre, - a magyar perekben keddre, szerdára és péntekre esett. A bátaszéki perben keddre, csütörtökre és szombatra tették összejöveteleiket. Éjfélkor gyülekeznek a boszorkányok. „Ujuju!!!" - kiáltásukra legmélyebb álmukból is felébredt Frekkin Éva; megkenték a haját s útrakelt velük. A gyakori kenegetéstől - mint mondja - tönkrement gyönyörű haja. Miszlán Pajer Andrásért hajnali 3 óra körül mentek, hogy álljon a boszorkányok rendelkezésére: vigye ki Krisztnét a faluból a lakoma színhelyére. Eközben a Sátán is útrakel („röpülünk elejbe a gonosznak, eö meg ellenbe hozzánk röpüli"). „Hogy gyühecz ki a házbul? - kérdezték Évát. „Legkisebb féreggé tesznek, úgy akármiféle lyukacskán kijövök, ők pedig bejöhetnek 462