Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

alá tette. „A Tolvaj kitudódik olyanformán, hogy az el Lopónak egéssége megromlik, és mind addig míglen a megkárosodottat meg nem kéri, meg sem gyógyul." A varázslat végrehajtásának napján két napszámosa beteg lett, s ezzel bizonyítva látta a varázslat hatását, közhírré tette a tolvajok kilétét. Azok hozzátartozói pedig ráizentek Baksára, hogy „eressze meg", azaz oldja fel varázslatából a két férfit, mert ők bizony ártatlanok a méhek eltűnésében. Az orvosi vizsgálat kiderítette, hogy egyikük hideglelésben, másikuk kocsmai verekedésből eredő nyavalyában sínylődik. A szolgabíró pedig az ügy „paraszti tudatlanságon épült voltát" jelenti a vármegye alispánjának.

58 IV. BOSZORKÁNYSZERVEZET ÉS SATANIZMUS Hazai és nyugat-európai párhuzamok A nyugati boszorkányüldözés történetében a logronói (Spanyolo.) per elítéltjei vallanak első ízben boszorkányszombatról. Hétfőn, szerdán és pénteken este 9 órától éjfélig tartották összejöveteleiket. Az új tagok hűségesküt tettek az ördögnek, amit az stigmával nyugtázott. A szertartás első felében hódoltak az ördögnek, majd vele közösültek. A magyar néphitben is elterjedt a boszorkányszombat képzete, a nyugati perektől némileg eltérő tartalommal. Hiányzik belőlük az ún. homagialis csók, a stigmát gyakorta pénzdarab helyettesíti. A magyar boszorkány többnyire nem az ördögre, hanem az Istenre esküszik, s nevében gyógyít. Még átkozódásában sem az ördögre hivatkozik; kínvallatása közben sem az ördög, hanem Isten segítségét kéri. Végül a magyar boszorkányper ördöge nem olyan félelmetes, mint nyugati társai, de nem is olyan együgyű, s könnyen rászedhető, mint a magyar népmesékben. 1. Boszorkányszervezet Látta-e szavahihető kortárs a boszorkányok összejöveteleit, vagy azzal kell beérnünk, amit ők mondanak el magukról kínvallatásuk közben? Ez a kérdés izgatott, amikor nekifogtam a perek tanulmányozásához. A boszorkánysággal gyanúsított emberek nagy része csakugyan ismerte egymást, mi több, együttműködtek gyógyfüvek gyűjtésében, találkoztak vásárokban, búcsúkban, vetélkedtek a bábái megbízások elnyeréséért; néha bizonyíthatóan tolvajbanda rejtőzött a boszorkányszombat fedőneve alatt. Lehet, hogy a laza, alkalmi, esetleg szorosabb kapcsolat „boszorkányszervezet" jellegéről csak megfogatásuk után értesültek, oly módon, hogy a vizsgálóbírók feltették a Praxis criminalis-ból kölcsönvett sztereotip kérdéseket, ily módon a külföldi jogi irodalomból beszivárgott boszorkányszervezet képzetei manifesztálódtak. A vallatok egyik törekvése azt tisztázni, hogy kik voltak a perbefogottak társai. Azért tették-e fel kérdéseiket, hogy a Sátán irányítása alatt álló boszorkányszervezet meglétére fényt derítsenek, avagy egyszerűen a károkozással gyanúsíthatok teljes körét akarták megismerni? - A boszorkányszervezet felderítése a perek egy részében nyilvánvaló szempontnak tűnik, míg egy sor perben szóba sem kerül. Nem tudni, hogy a boszorkányszervezet képzete mikor eresztett gyökeret a néphitben, mikor vált annak integráns részévé. Tény: 1767 előttről is vannak példák, hogy tanúk és vádlottak egyaránt állítják annak meglétét. Mária Teréziának a boszorkánypereket betiltó rendelete után a vizsgálóbírók már nem adhattak a perbefogottak szájába a sátánizmus körébe vágó vallomásokat, ellenkezőleg a falvak felvilágosult elöljárói is egyenesen nevetséges hazugságnak nevezték az olyan vallomásokat, amelyek a boszorkányok tetteiről szóltak. Mégis az emberek kitartottak a boszorkányszervezet létezése mellett. 461