Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

A dunaszentgyörgyi nemesek szerint a boszorkányok megbabonázták teheneiket, s azok megtáltosodtak és vágtában tettek meg több kilométeres utat a falu határában. Tamás Zsuzsának tulajdonítják Sikár Ferenc megvarázsolását, aki a kocsmában 10 icce bor elfogyasztása után „annyira megfáradott, hogy edgy üngben lévén, egész Inge megvizesedett és Teste izzadott." No lám, az italozás okozta felhevülés is a boszorkány műve! A miszlai Baksa Mihály rontásának tudják, hogy Kótán Mihályt hideglelés gyötörte és vért köpött. A tisztiorvos más véleményt alakított ki a betegség okáról: a delikvens kocsmai verekedés közben szerezte sérüléseit, attól köpött vért, hogy kapanyéllel mellbeverték, s amiatt is lázasodott be. 2. Varázslás A boszorkányperek vádlottjait gyakorta „tudós", „tudományos" embereknek nevezik. A harmatszedés útján elért előnyök, az eső elkötésével elszenvedett hátrányok, a betegség okozás és a gyógyítás, a ráimádkozásra való koncentrált képesség, a füvek megszólaltatása a néphit szerint - nem mindenkinek áll módjában. A tudás átadásának és átvételének íratlan, de kötelező szabályai vannak. Mind a rontás, mind a gyógyítás olyanfajta képesség, ami csak a természetfeletti lényekkel, mint pl. az ördöggel való szövetség révén szerezhető meg. a) Kötés-oldás (megeresztés) A magyar néphitben a boszorkányok, szépasszonyok, táltosok és a „tudósok" képesek kötni és oldani. Kertész Manó aló. századi szótárak forgatása közben a kötés fogalmának továbbélésére és átvitt értelmű használatára a következő adatokat gyűjtötte:

40 - meg van kötve a kezem - szemét megkötni - ráköti magát valakire - majd megkötöm a nyelvedet stb. „Miért rontottad meg Pajer Andrást nyelvének magyarázattyában?" - kérdi Krisztnétől a vallató bíró. A választ a gyönki bíró vallomása adja meg: „mindaddig Pajer András ki sem beszélhette dolgát, miglen sógora, ki nem metzet az hajábul, melyet az ígő kemenczében vetvén, utánna tudta Pajer András maga essetit előszámlálni." Természete szerint a kötés rontó, az oldás (megeresztés) gyógyító hatású. A beteget csak az tudja meggyógyítani, aki a bajt előidézte. Ezt a hiedelmet gyakorta maguk a vádlottak táplálták. Számtalanszor hallották a dunaföldváriak Herczeghnétől: „... ha meg tudom rontanyi, meg is tudom gyógyítani." Ugyanezt híresztelték a dunaszentgyörgyi boszorkányokról is. Előfordul, hogy a boszorkány nem vállalja magára a rontást és a ráizenés ellenére sem keresi fel betegét. A decsi Gyenes Andrásné már egy hónapja „sínylődött azon kötésben", amit Nemes Kata boszorkányos cselekedetének tulajdonít, és ha az őcsényi csizmadialegény „... meg nem oldozta volna, Gyenesnének meg is kölletett volna halni."

41 A rontás-gyógyítás szoros összefüggésének hiedelmére a 20. század elejéről is van példa. Egy paranoiás juhász 1907-ben azt állította, hogy őt a felesége rontotta meg túróscsusza „etetésével". Az orvosok azért nem tudják bajából kigyógyítani - vélte a beteg -, mert a rontást csak előidézője képes eltávolítani. Felesége „akárcsak egy szóval is" meggyógyíthatná.

42 A perek központi kérdése: a boszorkányok kötő-oldó képességének földerítése. A bíróságot azért érdekli, hogy a vádlott felelősségét megállapíthassa és ítéletet hozzon. Más szemszögből nézik ezt a vádló tanúk! - Féltik és tisztelik azokat, akik kötés-oldás tudományának birtokában vannak. Tamás Zsuzsa dunaszentgyörgyi strázsáit elöntötte a veríték, 457