Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

A ráizenés frappáns példáját adja a paksi Gyulyás István esete is. Azt tapasztalta, hogy tehenei nem adnak tejet. Kíváncsi volt, hogy kinek róhatna fel a bajokozást, ezért tehénürüléket akasztott a füstölőbe. Nemsokára Csámpainé állított be hozzá tökmagot és babot kérni, „holott az oly mag vetésének ideje akkor elmúlt volt. De az olly munka (ti. a tehénürülék füstölése) arra való, hogy aki az oly Tehén hasznát elveszi, nem maradhat (nyugton), míg oda nem megyén" a megkárosított gazdához. Egy várandós asszonynak gyermeke mindaddig meg nem születhetett, „valamíg Fejér Ilona házához nem hivattatott". A rontás hírébe kevert emberek tucatjai a falu számkivetettjei lettek. Jószomszédok, barátok, rokonok közé éket vert a rontás átkos hiedelme. így például Fehér Ilona madocsai vádlott perében elhangzik, hogy: „Más madocsai lakosokat és azoknak fiait s lányait is megh rontottad és ez óráigh csonkák, sánták és némák." A paksi postakocsis csontjait kiszedő, majd a gyermekágyas asszony balkezét megnyomorító Vörös Ilona perében még inkább konkretizálódik a rontás. Utóbbi „... beköpött a paksi Virág Mihály ajtaján, amitől az megnyomorodott." Herczeghné is rontott, mert mint kiderült: „... regvei az bölcsőbéli gyermeknek szömeit megrontva találták." Nemiszervének megrontásáról számol be Gober Mihály. Amikor átment a keresztúton: „... szeméremtestjén esett valamely pattanás." Abortuszt előidézőként vádolják meg Fehér Ilonát, ugyanis egy állapotos asszonynak középső lábujját megfogta s szorongatta, emiatt az „méhében lévő kétholnapi gyermekét is fájdalom érzése nélkül elszülte". A rontások szótárában sűrűn találkozunk tehenek kiszáradásával. Tamás Zsuzsa fekete kutya képében köcsögszámra hordja el mások teheneinek hasznát. Dunafóldváron Fehér Ilonát, Tolnanémediben Maszath Erzsébetet azzal vádolják, hogy a tyúkokat megbabonázta. Mindaddig a boszorkányok kosarába járnak tojni, míg azok szabadlábon voltak. A rontás eszközei és módszerei a) Az eszközök arzenáljában találjuk a legkülönfélébb rontófuveket, mint pl. a sárga virágú ún. rontófű, amellyel Faraghó Kata és Vörös Ilona végezte, a vád szerint, praktikáit, az aranyospatracot, a Szentgyörgyvirágot és a kikericsfüvet. A magyar boszorkányperek közül egyedül a dunaföldvári Herczeghné anyagában találkozni az ún. faszmeresztő fű használatával. A kölcsönkért vagy az ellopott ruhadarab is alkalmas volt tulajdonosa ellen véghezvitt varázslásra. Ezt láttuk a bonyhádi malomban vízre úsztatott ruháknál is. Az emberi nyállal többnyire gyógyítottak, de akad ellenkező példa is. Fehér Ilona - a vád szerint - rontó célzattal nyálazta meg azt a kezét, amellyel megfogdozta Biczó Miska lányát. Ugyanő (de mások is) növényi zsiradékokat is használnak a rontás véghezvitelére. Jellemző, hogy a bíróságon is sokat érdeklődtek a füvek felhasználásáról. Egyedi esetként kezelhetjük a Tolnanémediben észlelt hiedelmet: rontó szándékkal 3 fütyöléket akasztottak a kéménybe. Ezzel sikerült Maszath Erzsébetnek megbosszulnia libái elvesztését. A boszorkányok ártó hatalmára vet fényt a bátaszéki boszorkányok pere. „... fogadott Atyám fiának esett halála, mert mindenkor a pitvarajtóba csúnyítottak, vízellettek, honnan a nádhát kapván meg is halt benne..."

35 b) A rontás módjára nézve is szolgálhatunk példákkal. Általánosan ismert az a babona, hogy leghatásosabb a temetőben, 9 sírról, éjfélkor vagy napfölkelte előtt, szótlanul, visszakézről szedett rontófű használata. A vád szerint Vörös Ilona rontófüvet hajított Kolos Gergely lábaihoz. Tamás Zsuzsával jártában megismételte tettét, egy olyan asszonnyal szemben, aki nem adott neki almát. Faraghó Kata rontófűvel kötötte be egy csecsemő nyakát. A decsi Nemes Kata övében „ördöngösségre szolgáló eszközök", valószínűleg szárított emberi ürülék volt bevarrva. A vád szerint 1737-ben Ambrus Máriának adta, hogy te455