Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

naságra, varázslásra gyanítva, megtagadja a kérés teljesítését. Egy Tolna megyei folklorista i gyűjtése szerint babvetéssel vakságot és némaságot hozhattak az emberre, a következő mondás kíséretében: „Babot vetettem a Sinai hegyen - kukulj, vakulj". (Kertész Manó: Szokásmondások Budapest, 1985. 77.) Tamás Zsuzsa dunaszentgyörgyi boszorkánynak azt vetették a szemére, hogy megfenyegette szomszédját, aki nem hozta haza kenderét. Vörös Ilona paksi vádlott terhére azt rója fel egy takácsmester, hogy miután nem szőtte meg a kenderét, Ilona megátkozta. A madocsai Fehér Ilona koldusként fordult meg Mogyoróssy Zsuzsa udvarában, de a gazdaszszony hátat fordított neki, akár csak Takács Ferencné, akitől mákot kért. Thotikáné decsi vádlott Döme Janosnétól kért hasztalanul kenyeret, a dunaszentgyörgyi Faraghó Katától pedig a tököt és a fonást tagadták meg. A vádlottak gyanúba kerülésének egyik vezérmotívuma a kölcsön illetve adomány megtagadását követő fenyegetés, különösen, ha valami szerencsétlenség érte a kölcsönt megtagadó családot. (Előfordult, hogy a kérés teljesítése ellenére is baj érte a házat. Ez történt Csámpai Mihály és szomszédja esetében is. Megkapta ugyan a villát, de ekkor a vádlott Csámpai tehene gyógyult meg, s nem a szomszédé, mi több: azé megdöglött.) Faraghó Kata két tyúktojást kért kölcsön a dunaszentgyörgyi nemesi község hadnagyától; az elutasította, s estére két gyermeke nyakán tyúktojás formájú kelések támadtak. Elhívta Katát, hogy gyógyítsa meg gyermekeit. Az megkente nyakukat, a kelések nyomban eltűntek. „Lám, megmondtam" - szólt Faraghó Kata. Ez a röpke mondat csaknem vesztét okozta; a hadnagy ezzel vádolta a bíróságon. Amikor Faraghó Katától megkérdezte a vizsgálóbíró, hogy ismeri-e Balaskónét, érzékletesen válaszolt a lényegre: „Ismerem, s az mondott legelőször annak, s azután minnyájon rebesgetik". „- Minek mondott?" „- Azt mondotta, hogy én rontottam meg a Gyermekit, kinek a szája békulcsolódott s én segítettem rajta." A perbefogásnak számos oka lehetett. Ezek közül - a teljesség igénye nélkül - bemutatunk néhányat. 1. Bosszúállás rontással Az ártó célzatú tevékenységet a népi fogalomalkotás több rokonértelmű szóval jelöli, pl. babonáz, boszorkányoz, megnyom, ördöngös mesterséget űz, de leginkább a „ront" igét használja. A megrontás áldozatai többnyire csecsemők és nők. A perekben előforduló betegségek hátterében a rontás titokzatos fogalmához jutunk el. A 18. század embere úgy véli, hogy a betegség nem véletlenül, hanem bosszúból, ártó célzattal támadja meg az embert. S kinek állhat hatalmában a megrontás? - A hozzáértőnek, azaz a boszorkánynak. A perekből kitűnik, hogy a sértettek mindent elkövetnek a rontó felderítéséért, hogy ha lehetséges - a helyszínre idézzék. Az ilyen „ráizenéseknek" se szeri se száma. Néhány példa! - Miszlán két férfi hirtelen ágynak esett, rontásra gyanakodtak és ráizentek Baksa Mihályra, hogy oldja fel őket kötésükből. A bonyhádi Bemin Katalin boszorkányperében azt olvassuk, hogy ellopták az ingét, mire ő segítségül hívta az ördögöt, mondván, hogy a tolvajnak fel kell fednie kilétét. Ezért elmegy a malomba a molnárlegény feleségének közreműködésével két használt ruhát úsztat a malomkerékre, s reménykedve leste, hogy mikor ugrik ki a tolvaj a hideg vízből. Ez azonban nem hozta meg a várt eredményt, ezért a temetőből 6 koporsószeget szerzett s azokat éjfélkor beleverte a malomkorongba. Reggelre kelve elterjedt a hír Bonyhádon, hogy Nuszer Margit váratlanul meghalt, mire Bemin Katalin elszólta magát: „Nem vütem volna, hogy a Komám asszony el lopta volna az üngömet!" A per egyik tanúja megtoldja a történetet: „szegh veris közben az Asszonynak a Lölkit a Malomba sirnya láttuk és hallottuk." 454