Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

III. A BOSZORKÁNYOK ELLENI VÁDASKODÁSOK Hogy lesz valakiből boszorkány? Milyen vádak alapján kerül a törvényszék elé? Ezekre a kérdésekre ma még nem lehet egyértelmű választ adni. A vádlottak gyanúba kerülése a boszorkányhit legproblematikusabb kérdése, mondhatnánk Achilles-sarka. Voltak egyének, akiknek régóta boszorkányhírük volt a faluban, mégsem hurcolták a törvényszék elé, míg másokat, különösen a 18. század negyvenes évei elején akár a máglyára is juttatták. A gyanút megalapozottnak vélték, ha a gyanúsított varázsszavakat mormolt s általában szokatlanul viselkedett. Az emberek régóta hajlamosak arra, hogy szerencsétlenségüket a véleményük szerint természetfeletti képességekkel felruházott egyéneknek tulajdonítsák. A boszorkányság vádját szívesen kiterjesztették a parázna és csavargó nőkre. Ha nyelveskedett, fenyegetőzött, vagy olyan híre volt, hogy az egyenesből is görbét tud csinálni, akkor - elvileg - boszorkányság hírébe kerülhetett.

32 Mint látni fogjuk, természetfeletti csapások, köztük is első helyen a gyógyíthatatlan népbetegségek, szinte egyforma intenzitással sújtották a falvakat, mégsem került sor mindenütt boszorkányperekre. Kevés kivételtől eltekintve, a Duna mente hat mezővárosa és óriásfalva szolgáltatta a boszorkánypereket. A perek kimenetelénél sokat nyomott a latba, ha a gyanúsított idejekorán felkereste egykori lakhelyének kulcsembereit, s azokat kedvező nyilatkozatra bírta. Csámpai Mihály és felesége Göbölyös Katalin 1717-ben a rázúduló súlyos vádak elhárítására megszerezte a kistokaji prédikátor kedvező nyilatkozatát, a korábban Faddon lakó Szabó Mihály ellen benyújtott miszlai vádak ellen hatásosnak bizonyult régi lakhelye elöljáróságának ajánlólevele. Ugyanilyen vádak ellen mások nem tudtak kellően védekezni, így elébe kellett nézniük a gyakran évekig elhúzódó vizsgálati fogságnak és büntetőbírósági eljárásnak.

1

! A vádak szociológiája A gyanútól a megtorlásig (szerencsés esetben a felmentésig) vezető útnak több modellé is felírható. Ezek egyike: - az egyént szerencsétlenség éri, ezért felmerül a boszorkányság gyanúja, - a gyanút egyetlen személyre terelik. Gyakori a boszorkányperekben a kölcsönkérés elutasításához fűződő séma érvényesülése: - a szomszéd vagy koldus kér valamit, de azt nem adják, s nemsokára - váratlan baj éri azt, aki a kérést nem teljesítette.

34 A kölcsönkérő a rajta esett sérelmet - a vád szerint - megbosszulja, azaz: előbb megfenyegeti, majd „rontást" hoz a kölcsön ill. adomány megtagadó ház népére. A rontás okozóját - meghatározott módszerekkel - fölismerik, felszólítják a „kötés" oldására, ellenkező esetben megvádolják. Ez különösen a bábákra nézve veszélyes. Ezzel lehetett tönkrezúzni sokévi fáradozásuk eredményét. A feljelentők jól tudták, hogy a szülőanyák bizalma megrendül, ha elterjed a bába vagy „orvosember" rontóhíre. A kölcsönkérés teljesítetlenül hagyása az első, 1713. évi pertől az utolsó: 1759. évi boszorkányperig terjedően kiindulópontja lett a vádaskodásoknak. Herczeghné karácsonyi mézet kért, de becsapták közönségessel. Szabó Rebeka megtagadja a lugzó- és olajkölcsönt, ezért Herczeghné megrontja őt. Csámpainé tökmagot és babot kér szomszédjától, de az különösnek tartja, hogy jóval e magvak vetési ideje után hangzik el a kívánság, babo453