Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

dunaföldváriak egyszerűen Bába Katinak hívták. Sem a benignum examen, sem a tortúra alatt nem vallott. Lánya, Marinka viszont megnevezi anyja tanítómesterét, akitől átvette a boszorkányság tudományát. Anyjának megszólalnak a mező füvei és virágai, pénzért gyógyít; Herczeghné esetleges halálára célozva, elmondta Marinka, hogy arra száll tudománya, aki megfogja kisujját; ha seprűt adnak kezébe: halála óráján táncra perdül. A dömsödiek azzal vádolják a bábát, hogy üldözte az idegen orvosokat, gyakran káromkodott, vejével folyton veszekedett, megbabonázta a nótárius lovait. A ráckevei elöljárók szerint a vádlott sör és deszkalopásra ösztökélte a bíró cselédjét; akiket megfenyegetett, rosszul lettek, hívásukra felkereste és meggyógyította a betegeket, de ha nem fizették meg jól, kiújult nyavalyájuk. A dunaföldvári tanúk szerint Marinka is terjesztette anyja boszorkányos hírét, pl.: ha temetőbeli követ akaszt a füstölőbe, eláll az esőzés. Akik megtagadták a kölcsönt, vagy libáiban kárt okoztak, megbetegedtek. A Levátában a vádhatóság képviselője egy láda pénz hollétéről is faggatta Herczeghnét, ebből táltosságra következtethetünk; a per további szakaszaiban nem ismétlődik meg az ún. pénznézéssel összefüggő táltosság. A vádlott konok tagadása után a bíróság kínvallatást rendelt el, majd máglyahalálra ítélte Herczeghnét. Tolna Megyei Levéltár. Acta criminalia reg. iii. 1/1. Közli: Schram II. 454-459. 2. Kalmár Zsuzsa boszorkánypere 1713-1716. között Simontornyán. Schram Ferenc II. kötetének 460. oldalán csak az 1716. február 14-én kelt iratokat közli. Ebben az ügyész indítványozza a vádlott kínvallatását és máglyára küldését. A bíróság közbenső ítéletet hoz: bizonyítsa a vádlott, hogy ártatlan a felhozott rontások ügyében. Időközben előkerültek a per egyéb iratai is (kivéve az ún. végítélet). Eszerint Kalmár, másként Csapó Zsuzsa 1675 körül Tolnán házasságot kötött Keresztes Miklóssal. Zsuzsa szülei 6 forinttal tartoztak Keresztesnek, de nem tudták azt visszafizetni, ezért cserében feleségül adták 10-12 év körüli lányukat a kb. 40 éves férfihez. A tanúk többsége szerint erőszakkal, a török kádi közreműködésével vitték végbe az esketést. Kb. egy évig élt együtt férjével, majd szüleivel együtt Veszprémbe szökött, ahol Zsuzsa újra férjhez ment. Amikor második férje, Takács János halála miatt özvegységre jutott, a Tolna megyei Iregre ment, ahol nemzetes Kis Igárdi János felesége lett. 1710-ben a kurucok hadnagya az uradalmi ispántól elkobzott pénzesládát Kalmár Zsuzsának adta. 1713-ban az ispán visszakövetelte pénzét, de Zsuzsa megfenyegette. Ezért perbefogták, s három éven keresztül gyűjtögették az ellene szóló vádakat: kurucokkal való együttműködés, bigámia, felbújtás gyilkosságra. Fennmaradt a vádlott levele, amit a simontornyai börtönben írt, s ideiglenes szabadlábra helyezéséért könyörög, hogy ügyvédet kereshessen. Valamennyi irat közül legérdekesebb a hódoltság korabeli társadalmi viszonyokat, Kalmár Zsuzsa szerencsétlen pályafutásának kezdeteit bemutató 1716. szeptember 20-i tanúvallatási jegyzőkönyv. Tolna Megyei Levéltár. Causae criminales iii. 1/8., 15., 16. 3-4. Csámpai Mihály és felesége Gömbölyös Katalin paksi kálvinista földművesek boszorkánypere Simontornyán 1717-ben. A jósvafői kálvinista lelkipásztor igazolja, hogy a vádlottak korábbi lakóhelyükön jámbor életmódot folytattak, s emiatt hazugnak tartja Bodonhelyi János vádaskodásait. A seregélyesi bírák is védelmükbe veszik Csámpait. A Veszprém megyei Papkesziből Bor István és neje közli Tolna megye alispánjával, hogy Csámpai rontásairól és gyógyításairól csak hallomásból tud nyilatkozni. A Borsod megyei szolgabíró és esküdt kihallgatott 7 kistokaji tanút, mindegyik dicsérte Csámpai gyógyításait. A paksi elöljáróság 8 helybeli tanú vallomását foglalta írásba, s abban a legkülönbözőbb ördögi varázslással gyanúsítják Csámpaiékat (rontás céljából babot, tökmagot és villát kért 438