Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

Dr. Szilágyi Mihály Boszorkányperek Tolna megyében Tanulmányunk egy olyan korba kalauzolja el az Olvasót, amelynek hiedelemvilágában kulcsfigurát játszottak a boszorkányok. Hihetünk-e létezésüknek? - ha igen, kik voltak? Azokat tarthatjuk boszorkányoknak, aki elhitették környezetükkel, vagy akikre ráfogták, hogy természetfeletti hatalmuk van, rontani és gyógyítani tudnak. A boszorkányhit éppoly lényeges eleme volt a 18. századi tolnai társadalom tudatvilágának, mint a vallás. A szülői ház a kisgyermeket a járni tudással egyidejűleg „felvilágosította" a boszorkányok ártó hatalmáról. Éppen ezért, valaha mindenki tudott legalább egy-két olyan boszorkányos történetet, ami vele vagy hozzátartozójával megesett. Műveltek és tudatlanok egyaránt tapasztalhatták, hogy a boszorkánynak tartott emberek természetellenes életet folytatnak. Ahol ők megfordulnak, ott betegség veri le lábukról az embereket, víziók gyötrik őket, elhullanak a háziállatok jégverés és aszály pusztítja a faluhatárt. A boszorkányok nem titkolják, ellenkezőleg, fitogtatják tudományukat. Nagydobra verik rontásaikat, hogy félve tiszteljék őket, s méginkább fontos nekik, hogy gyógyító képességük híre terjedjen, hiszen ebből származik legtöbb hasznuk. A boszorkányperek jelentős része koholt vádakra épült, ez azonban nem mindig hámozható ki egykönnyen a periratokból. A nyilvánvaló kenyérféltéssel párosult rosszindulat elpalástolására a bábák és füvesasszonyok gyanús életmódját és a látszatra velük kapcsolatba hozható szerencsétlenséget használták fel ütőkártyának ellenük. Kezdetben csak suttogtak, majd az egyre hangosabb szóbeszéd feljelentésbe torkollott. A boszorkányperek gyűjtése már több mint száz éve tart hazánkban. Komáromy Andor 1910-ben 461 pert közölt, Schram Ferenc 1970-ben 466,1982-ben további 103 pert tett közzé. A Tolna Megyei Levéltárban végzett kutatómunkám során 14 eddig ismeretlen boszorkányperre bukkantam. Ezeket teljes szövegben, eredeti nyelvezetben teszem közzé a tanulmány függelékében. Közülük négy perirat a boszorkánypereket lezáró 1768. évi királyi rendelet megjelenése után keletkezett. Mivel ezek az iratok a boszorkány, a rontás és a táltos fogalmának szívós továbbélését bizonyítják, ezért felvettük teljes szövegüket a függelékbe. A boszorkány fogalmát tágan értelmezzük, ezért tanulmányunkban helyet kapnak a garabonciások, táltosok és az ún. szépasszonyok is. Nem keresünk összefüggést a honfoglalás előtti pogány magyar ősvallás és a 18. századi boszorkányüldözések között, mert nem tartjuk feladatunknak az ezredforduló kevéssé ismert társadalmának összehasonlítását a 18. század elején Tolnában megtelepült etnikumokkal. A boszorkányperek társadalomtörténeti feldolgozása még a kezdet kezdetén tart. Az etnográfiai, egészségügyi, gazdaság- és művelődéstörténeti tanulságok közreadásával arról szeretnénk tájékoztatni az Olvasót, hogy Tolna megye 18. századi újjátelepülésének küzdelmes évtizedeiben miként alakították az emberek sorsát és gondolatvilágát a boszorkánysághoz fűződő hiedelmek. I. A BOSZORKÁNYPEREK TARTALMI KIVONATA 1. Özvegy Herczegh Istvánné, Lengyel Katalin dunaföldvári bába boszorkánypere 1713-14-ben Simontornyán. Korábban Dömsödön és Ráckevén is bábaként működött. A 437