Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

és magyarázatot ad a tamási főbíró jelentéséhez, mely szerint a járásban a felsőiregi báró Kornfeld uradalom malmának kivételével az összes malmok 1930. szeptember hónapban beszüntették működésüket.

136 A Tolna megyei Molnárszövetség küldöttsége pedig Fekete István malomtulajdonos vezetésével megkereste az alispánt, és kérte, hogy a kormány intézkedésével szemben támogassa a molnárokat, mert kénytelenek lesznek malmaikat bezárni ugyanúgy mint már 2000 malom tette az országban.

137 A nehéz gazdasági viszonyok nemcsak a molnárokat és a malmokat érintették. Valamennyijárásból az ipari munkásság elégedetlenségéről, nyomoráról adnak hírt a főbírói jelentések. „Az iparosoknak nincs megrendelésük, a napszámosoknak nincs munkájuk, és ha az addig keresett néhány pengőjű gabonájuk elfogy, éhezni, fázni, nyomorogni fognak."- írta a völgységi főbíró 1931. szeptember 9-én.

138 A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint 1930-tól ugrásszerűen megnőtt a cégtörlési kérelmek száma.

139

1931. júniustól felfüggesztették a gabonajegy-rendszert, és augusztustól malomellenőröket neveztek ki a pénzügyigazgatóságokhoz. A malomellenőri hálózatról el kell mondani, hogy rendkívül bonyolult adminisztrációs szervezet volt. A fennmaradt malomértekezleti jegyzőkönyvek tele vannak utasításokkal, rendeletek betartására vonatkozó felhívásokkal, számonkérésekkel és ellenőrök ellenőrzésével.

140 A kormánynak ez az intézkedése újabb elégedetlenséget váltott ki a molnárok között. Sok adminisztrációs munkát követeltek, és naponta ellenőrizték a malmok munkáját és a liszt minőségét. Létrehozták az adóhivatalhoz tartozó Malom Osztályt, és megyénkben egy vezető főellenőrt, és 2 fő malomellenőrt neveztek ki. A megyét körzetekre osztották és azokat oly módon ellenőrizték, hogy kettő havonta egymás között megcserélték a körzeteket.

141 1932. szeptember 25-én a Tolna megyei Molnár Szövetség ülést tartott ez ügyben, ahol a bonyhádi gőzmalom kivételével a vármegye összes lisztőrlő malmai képviselve voltak. Az értekezleten sérelmezték a malomellenőri intézményt, és annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy ennek fenntartása a malmok teljes tönkremeneteléhez vezet. Végül kimondták csatlakozásukat a Baranya, Somogy, Fejér, Veszprém és Zala megyei molnárokhoz, és beszüntették üzemüket, alkalmazottaikat pedig elbocsátották.

142 Minderről az alispánt is értesítették, aki a molnárok panaszát a pénzügyminiszterhez továbbította, és sürgős intézkedést kért. Egyúttal kifejezésre juttatta az alispán, hogy a molnárok sztrájkja bír-e olyan existentialis alappal, mint amilyet ők annak tulajdonítanak. - Mindenesetre a közrend és a közélelmezés biztosítása szempontjából, nem utolsósorban pedig politikai okokból, kívánatos lenne a kérdést mielőbb megnyugvással elintézni.

143 Tolna megyei Molnár Szövetség felhívása ellenére a bonyhádi, a nagydorogi, a kajdacsi és a bikácsi malom tovább is őrölt, mégpedig azért, mert nem akartak „sztrájkszerű, terrorisztikus eszközökkel fellépni, bár ők is egyetértettek abban, hogy a malmok jelenlegi helyzetén a kormányzónak sürgősen segíteni kell!

144 Végül ötnapi sztrájk után a Tolna megyei molnárok azt az ígéretet kapták, hogy az adminisztratív munkát, és a kiőrlés ellenőrzését enyhíteni fogják, az ellenőrök a jövőben főként a kiadott őrlemény mennyiségének ellenőrzésére szorítkoznak. A molnárok ezért felvették a munkát annak reményében, hogy az ígéretet tettek követik.

145 A válság ideje alatt, és közvetlen utána megyénk ipari ellátottsága változatlan maradt, megtartotta továbbra is agrárjellegét. Az ipari munkásság számában sem történt lényeges változás,. A gyárvizsgálati jegyzőkönyvek alapján 1932-ben a munkáslétszám 3652-3808 kö396