Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

A települések száma: 1715-ben 1720-ban mezőváros 12 12 egészben v. részben curiális - 1 más községek: 33 47 Összesen: 45 60

92 A művelés alá vont földterületek: 1715-ben 22779 köblös szántót és 2661 kaszás rétet 1720-ban 20296 köblös szántót és 2958 kaszás rétet írtak össze.

93 Egy év termését 1720-ban 61464 köbölre becsülték.

94 Ha figyelembe vészük, hogy 18 malom működött ebben az évben, egy malomra 3414,6 köböl gabona megőrlése jutott. A malmok teljesítőképességére adat sajnos nem található. Kereskedés a megyében a zavaros állapotok miatt alig folyt, míg 1715-ben Dunaföldváron 2 rác kereskedőt említ az összeírás, 1720-ban már csak egy kereskedőt írtak össze 20 Ft évi jövedelemmel.

95 Ha a fenti adatsorokat elemezzük, igen ellentmondásos dolgokat tapasztalunk. A művelés alá vont földterület a háztartások növekedésének ellenére csökkent, és a földterületek hasznosítása is megváltozott. Tulajdonképpen egy elszegényedési folyamatot tapasztalunk. Az összeíró a malmokat elég jól jövedelmezőnek tartotta annak ellenére, hogy 1715-ben több mint 800,- Ft-ot jövedelmeztek, addig az eredeti források szerint ez az összeg 1720-ban mindössze 391,- Ft volt.

96 A malom változatlanul biztos jövedelemforrást jelentett, és ezt maguk a telepesek is így láthatták. 1718-ban Belacról ír feleségének Biberach környékére Max Schlichthörlin: „Mutassa meg a levelet Michl Malinak, aki mindjárt egy kétkerekű malmot át vehetne idejövetele esetén, de mutassa meg a levelet a Bartl Bergmeisternek is, aki magának itt malmot építhetne, és nem kellene az uradalomnak több, mint 6 Ft-ot fizetnie évente. "

91 Az összeírások a molnárokat nem tüntették fel iparűzőként, tekintve, hogy a malomhoz földterület, kert is tartozott, de az állattartás sem állt távol tőlük. Jövedelmüknek nem a malom volt a kizárólagos forrása. A malmokat azonban csak molnármesterek, vagy olyan gyakorlott molnárok vezethették, akik a szakmájukban igen jártasak voltak. Az egy szakmában dolgozó iparosok céhekbe tömörültek. A céhek kialakulása megyénkben csak a török kiűzése után történt - éppúgy mint az ország legtöbb területén. A céhprivilégiumokat először az udvar bocsátotta ki, amelyeknek számát kezdetben - gyarmatosító politikájának érdekében - korlátozta, majd az 1690-es évektől nagy számban bocsátotta ki, mivel alkalmas eszközöknek tartotta gyarmatosító politikájának megvalósításához.

98 A mezővárosi és falusi céhes kézművesség a földesúri hatalom ellenőrzése alatt állott. Az uradalmak többnyire önellátásra rendezkedtek be, s nemcsak a majorsági birtok termékeivel kereskedtek, hanem az uradalom szükségleteire iparcikkeket is állítottak elő.

99 A céhek kiváltságlevelüket a XVIII. század közepéig földesuruktól, világi és egyházi nagybirtokosoktól kapták. Mária Terézia 1761. évi céhrendelete után pedig csak a földesúr hozzájárulásával terjeszthették fel kérelmüket a központi kormányszervekhez. 10

° Mielőtt azonban a rendeletekkel foglalkoznánk, vissza kell térni azokra az eseményekre, amelyek a megyében történtek, még a megyei molnárcéh megalakulása előtt. A megyegyűlésen már 1714-ben foglalkoztak a malomügyekkel. A malmok ugyanis igen sok kárt okoztak a földműves lakosságnak. A malomgátakkal felduzzasztottak a vizet, és ráirányították a malom kerekére, majd a malomkerékről lefolyó víz szabadon keresett magának utat az elfolyásra, és így igen-igen nagy területeket mocsarasított el, vagy öntötte el a környező vetésterületeket. A Sárvízen forgó őcsényi és decsi malmok felülvizsgálatát elrendelte a 352