Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

Balogh Gyula, aki az egységes párt jelöltje volt a pótválasztáson, részletesen elemezte dombóvári kudarcát.

63 Ebből kiderült, hogy a végső kimenetelt nagyban elősegítette az a személyeskedésig menő küzdelem, amely az első választási szakaszban fejlődött ki a két kormánypárti programmal induló jelölt - Horváth államtitkár és Balogh az OFSZ főtitkára - között. „Aláástaaz egységespárti jelölt tekintélyét és meglazította azt a fegyelmet, amelyet a közigazgatás részéről el lehetett volna várni." Azaz az államtitkár olyan szinten tüntette fel Baloghot, amely alapján még a hivatalos apparátus sem tartotta érdemesnek őt támogatni a pótválasztáson. Petrichevich 3500 szavazójának többségét az állami közalkalmazottak, hivatalnokok, vasutasok, postai dolgozók, az állami ménesbirtok alkalmazottai, és a kormánnyal szoros kapcsolatban álló birtokosok adták. A választási bizottságok, amelyek az első fordulóban kormánypártiak voltak, a pótválasztáson szinte kivétel nélkül Pallavicini mellé álltak. Mivel a dombóvári szolgabírót (Szabót) mindvégig a legádázabb Balogh ellenesség jellemezte, szinte természetes, hogy a községi illetékesek nem kaptak a felettestől arra ukázt, hogy Baloghot támogassák. Érdekes, hogy a Dombóvár környéki pusztákon - pedig a bérlők megnyerésére a kormánypárt lépéseket tett - Pallavicini a 470-ből 445 szavazatot megszerzett. A papság, a tanítók mind az ellenjelölt mellett agitáltak. Az már azután egyáltalán nem véletlen, hogy a hercegi javak intézője is a legitimista párt főnemes jelöltjét támogatta. Balogh levelében Pallavicini-párti visszaélésekről ír. Azzal vádolja, hogy egy-egy befolyásos gazda szavazatáért 40-50 000 koronát is adtak. Sőt a pusztákon nagy etetés-itatás folyt és 3-3 liter bort osztottak ki a pusztaiaknak. Balogh úgy véli, Pallavicini mandátumát petícióval kellene megtámadni, a vesztegetések és lélekvásárlás miatt. „Ha a pártnak szükséges akkor hajlandó vagyok erről részletes jelentést tenni. "A petíció benyújtását azért is javasolja, hogy ne csak az ellenzék éljen ilyen fegyverrel, hanem „a kormánypárt részéről is legyen petíció. Ez egyben bizonysága lenne annak is, hogy az ellenzék nem nagyon válogatott a választási fegyverekben, s a teleszájjal világgá kürtölt viszszaélésekröl szóló adatoknak komoly alapja nincs!" Az ügyből nem lett petíció. A kormánynak és személy szerint az egyesült párt vezérének sem volt érdeke a választásokat, a választási eredményeket nagyon bolygatni. Az ő módszereik ugyanolyanok voltak, mint amilyennel esetleg Pallavicini és kortesei éltek, azzal a lényeges különbséggel, hogy a pártszinten intézett megvesztegetésekben az egész közigazgatás vezérkara részt vett, élén a megyei főispánnal. Ez bizonyítja Bethlen gróf miniszterelnök számjeles távirata Forster főispánhoz. E távirat alapján egyértelműen azt a következtetést lehet levonni, hogy az egységes párt eredményeit részben megvesztegetések, csalások útján érte el. Bethlenéknek jó néhány választókörzeti kudarcot - köztük - a dombóvárit el kellett viselni. Megállapíthatták, hogy kormánypárti képviselőjelöltek egy helyen való felléptetése nem mindig bizonyul taktikus lépésnek, gyakran nem a várt ellenzéki, a 3. képviselőjelölt kieséséhez, hanem éppen győzelméhez vezettek. Dombóváron az egymást nem kímélő egységespárti jelöltek torzsalkodását a komoly anyagi és legitimista politikai háttérrel rendelkező, a demagógiától soha vissza nem riadó Pallavicini eredményesen használta ki. Ha eltekintünk attól, hogy a Tolna megyei választókerületek többségében nem az egységpárt első számú jelöltjét választották meg, ha csak azt nézzük, hogy egységespárti programmal mandátumot szerző képviselők száma 5, akkor az országos aránynál (245-ből Bethlen pártja 143-at szerzett meg, = 54,2%) jobb a helyzet, hiszen hét képviselői helyből öt 71%-ot jelent. Ehhez azonban a pótválasztások előtt Őrffy mellett minden támogatást meg kellett adni a volt kisgazda képviselőknek, akiket eredetileg kihagytak az elképzelésből. A 7 parlamenti képviselő foglalkozás szerinti megoszlása hű képet ad arról, hogy kiket képviseltek az 1922-ben Tolna megyében megválasztott képviselők. Gróf Apponyi és őr324