Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

A továbbiakban érdemes megvizsgálni a szavazati jogukkal nem élők számának alaku­lását az 1920-as, 1922. májusi, illetve júniusi pótválasztáson. Választókörzet I. vk. bonyhádi II. vk. dombóvári III. vk. gyönki IV. vk. paksi V. vk. szekszárdi VI. vk. tamási VII. vk. tolnai Nem éltek szavazati jogukkal 1920. jan. 1922. máj. 1922. jún. (pótvál.) 1635(11%) 2508(14,3%) 1445 (10,3%) 2303(12,2%) 1015 ( 8,9%) 1555 (10,5) 1887(11,9%) 4293 (32,6%) 3676(24,3%) 3709(29,6%) 3769(26,3%) 2427(19,6) 4985 (41,2%) 3 768 (32,1%) nem volt 2677(17,7%) nem volt nem volt 2241 (18%) 4146 (34,7%) 3317(28,3%) 12348(11,5%) 26627(29%) 12381(24,1%) Az összehasonlító adatok jól mutatják, hogy az 1920-as titkos, de kötelező választáson szavazati jogukkal nem élők százalékos arányához képest az 1922-es nyílt szavazáson vok­solni nem kívánók aránya jelentősen nőtt. 11,53-ról 29%-ra, míg a minden mozgósítható erőt összeszedő kortesek is alig 2400-zal tudták növelni a pótválasztási szavazók számát az egy héttel korábbiakhoz képest. Különösen szembeötlő az a közöny, amellyel a 3 jelölt választási komédiáját nézte a VI. vk. szavazópolgárainak többsége. A VII. vk. gyáros és nagygazda jelöltjének vetélkedésében sem nyilvánított véleményt a szavazóknak közel harmada. Ahol a kormánypárti jelölt megbuktatására volt remény: II. és V. vk. ott a részvétel mindkét választási napon messze az átlag felett volt. Hogyan alakult tehát a választási mérleg Tolna megyében? Az egységes kormánypárt valamennyi választókerületben állított jelöltet. A 7 elsőszá­mújelölt közül mandátumot szerzett május 28-án dr. Erdélyi Aladár (IV. vk. Paks) és június 5-i pótválasztáson dr. Őrffy Imre (V. vk. Szekszárd). A többi „hivatalos" jelölt már május 28-án kiesett a további küzdelemből, mivel ellen­fele abszolút többséget szerzett: Haypál István (III. vk. Gyönk) vagy csak a 3. helyen vég­zett: báró Petrichevich Horváth Emil államtitkár (II. vk. Dombóvár); dr. Battlay Dezső (VI. vk. Tamási), dr. Klein Antal (VII. vk. Tolna) illetve a pótválasztáson vérzett el, mint dr. Ein­bach Kornél (I. vk. Bonyhád). A választások első fordulójában 64 992 szavazó élt szavazati jogával. Közülük az egységes párti hivatalos jelöltekre 23 257 szavazatot adtak le. Ez a szám szavazásra jogosultaknak mindössze 26,3%-a, a szavazati jogukkal élőknek sem éri el a felét, (40,9%) hanem az országos átlag alatt maradt (45,4%). Ahol nem volt lehetőség ellenzéki je­löltre szavazni, ott az egységes párti nem hivatalos jelöltre szavaztak az ellenállás kifejezé­seképpen. Nem volt ugyan első számú jelölt, de az egységes pártnak szerzett mandátumot már május 28-án dr. Pesthy Pál (III. vk. Gyönk), valamint a pótválasztásra hivatalos jelöltté elő­lépett Nagy János (VI. vk. Tamási) és Renczes János (VII. vk. Tolna). Az 5 kormánypárti mandátum mellett pártonkívüliként szerzett képviselőséget gróf Apponyi Antal, aki koráb­ban már mereven elhatárolta magát az Andrássy-párttól, amelynek képviselőjelöltjeként szerepelt a Magyarország 1922. május 13-i számában. 62 Más megyékben is volt néhány pár­tonkívüli, akikhez hasonlóan Apponyi is várakozó álláspontra helyezkedett. Egyelőre sem a kormánypárt, sem az ellenzék mellett nem kötelezte el magát. A II. vk. (Dombóvár) képviselője őrgróf Pallavicini György Andrássy-párti program­mal győzött. Az egységes párt e mandátum elvesztését nagyon nehezen emésztette meg. 323

Next

/
Oldalképek
Tartalom