Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

Az egész választás során Tolna megyében a legkevesebb voks megszervezésével, az érvényes szavazatoknak 50,04%-ával szerzett mandátumot a bonyhádi választókerületben gróf Apponyi Antal. Pártonkívüliként, de mint a megye leggazdagabb családjának jeles képviselője, személye elleni hivatalos propaganda nélkül - hosszabb ideig külföldi tanulmányai miatt a hazai politikai életben nem szerepelt - állhatott a választók elé. Győzelmét a szinte teljesen ismeretlen, különös népszerűséggel még a járásban sem rendelkező egységes jelölt egy pillanatig sem tudta veszélyeztetni. A Szociáldemokrata Párt - a Bethlen-Peyer paktumnak megfelelően - propagandamunkát csak az ipari- és bányamunkásság körében folytathatott. A hivatalos szervek nagyon vigyáztak arra, hogy mezőgazdasági területen ne tudjanak előrelépni. Ahhoz, hogy a 13 000-nél is több szavazati joggal rendelkező választókerületben sikerrel szerepeljen a munkáspárti jelölt a behatárolt választói réteg kicsinek bizonyult.

61 Az új választási rendelet sem kedvezett az SZDP-nek, hiszen a listáról lemaradók a szegényebb néposztályból kerültek ki. De ezen tényezők mellett az SZDP a sikertelenséget főleg annak is köszönhette, hogy az ipari munkásság és a bányászok egy jelentős része nem vett részt a szavazáson (Váralja 299, Nagymányok 137, Mórágy 326; Bonyhádon több mint 900 ember nem szavazott), a mezőgazdasági munkások körében a paktumnak megfelelően nem folytatott agitációt pedig Cikó, Grábóc, Majos, Szálka, Kisdorog szavazáson résztvevőinek száma nem érte el a jogosultak 50°/o-át. Nem ismeretes, hogy a munkaadók, a bányatársaság mennyiben akadályozta a választáson való részvételt. Az érdektelenség, közömbösség mutatója az, hogy egyetlen jelölt sem tudta megszerezni a szavazásra jogosultak szavazataihoz viszonyított 50%-ot. Még a mezőnyből eredményeivel kiemelkedő dr. Erdélyi, aki 60,4%-át kapta a kerületben leadott szavazatoknak, még ő is csak a szavazati joggal rendelkező választópolgárok 44,6%-át tudhatta maga mögött a választásokat követően. Az 1922-es választójogi rendelet jelentősen szigorúbb feltételekhez kötötte a választójogot és ezzel szűkítette a jogosultak számát. Tolna megyében az 1920-as és 1922-es választások idején választójoggal rendelkezők számát (választókerületi bontásban) a következő táblázat mutatja: Választókerület Szavazásra jogosultak Csökkenés száma 1920-hoz 1920 1922 I. vk. bonyhádi 14840 13194 1646 II. vk. dombóvári 17501 15101 2400 III. vk. gyönki 14025 12547 1478 IV. vk. paksi 18739 14452 4287 V. vk. szekszárdi 11359* 12474 1115 (növekedés) VI. vk. tamási 14811 12095 2716 VII. vk. tolnai 15 767 11756 4011 I-VII. vk. összesen: 107042* 91619 15423 *=Az 1920-as választások névjegyzékeinek összeállításakor és a januári választások idején a szekszárdi választókerület 3 községe: Alsónyék, Báta, Bátaszék szerb megszállás alatt állt. Az 1922-es választásokon e 3 községben a szavazásrajogosultak száma meghaladta a 4500 föt. Jogosan lehet tehát arra következtetni, hogy 1920-ban e 3 megszállás alatt lévő településen 5000 feletti lett volna a titkos szavazásra jogosultak száma. Ha tehát reális adatok alapján kívánjuk a két választás adatait összehasonlítani, akkor a szekszárdi vk. 1920-as adatait és ezzel a megyei adatokat is 5000-el növeljük. Ily módon 112 042 szavazati jogúval szemben 20 400 fővel csökkent a szavazati joggal rendelkezők száma. Ez azt jelenti, hogy a Bethlen-féle választójogi rendelet 19%-kal csökkentette Tolna megyében a szavazólistákon szereplők számát. 322