Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

Község Felekezet Jövedelem pengő forint Község Felekezet Jövedelem pengő forint Bonyhád evang. 430,Mucsi katolikus 250,Bonyhád református 186,Tevel katolikus 100,Bonyhád katolikus 230,Várasd katolikus 160,Apar katolikus 140,Kisdorog katolikus 100,Hant katolikus 120,Zomba katolikus 200,Nagyvejke katolikus 125,Harc katolikus 120,Majos* evangélikus 340,Kakasd katolikus 115,Nagymányok katolikus 112,Belac katolikus 75,Kismányok evangélikus 60,Ladomány katolikus 40,Váralja evangélikus 66,Szálka katolikus 140,Váralja református 90,Szálka g.n.e. 90,Györe evangélikus 60,Grábóc katolikus 150,Györe katolikus 100,Grábóc g.n.e. 90,Máza katolikus 64,Alsónána evangélikus 240,Izmény evangélikus 115,Alsónána g.n.e. 70 Mucsfa katolikus 133,Mórágy református 290,Kisvejke katolikus 270,Apáti evangélikus 300,Závod katolikus 240,Cikó katolikus 370,Lengyel katolikus 120,Mőcsény katolikus 100,* Jegyző és tanító Római katolikusok átlaga: 148,- Ft. Evangélikusok átlaga: 201,- Ft Reformátusok átlaga: Görög n. e. átlaga: 188,- Ft. 83,- Ft. A völgységi járás tanítóinak átlagfizetése 1849-ben 158 pengő forintot tett ki. Az egyes felekezetek közötti különbségek elég jelentősek. Az adatok azonban csupán egy járásból származnak, nem bizonyos, hogy ezek az arányok az egész megyére érvényesek lennének, mint ahogy nem lehet a 158 Ft-os átlagot sem automatikusan kivetíteni az egész megyére. Összevetésre kínálkoznak az iskolabevallások adatai, bár ebből hiányoznak a protestáns felekezetek. A dombóvári járás katolikus tanítói jövedelmének átlaga 137 Ft volt 1857ben.

190 Alacsonyabb tehát, mint a völgységi katolikus tanítóké egy évtizeddel korábban. Oka az, hogy a dombóvári járás volt a megye legszegényebb vidéke. A jövedelem átlaga még így is valamivel magasabb, mint a soproni kerületi 125 Ft.

191 Az is csökkenti az összeget, hogy a kimutatás a tiszta, tehát nem a bruttó tanítói bevételeket tartalmazza. A 24 község közül hatban nem érte el a tanító jövedelme a minisztérium által alsó határként megadott 100 Ft-ot. A helytartósági osztály úgy rendelkezett, hogy ezekben a községekben, ha másként nem oldható meg, az iskolapénz felemelésével kell a minimumot elérni. A legmagasabb és legalacsonyabb tanítói jövedelmek között irreálisan nagy volt az eltérés. A pincehelyi tanító jövedelme 292 Ft, a nosztányié 19 Ft. Bizonyos, hogy az utóbbi egyéb jövedelem nélkül ebből az összegből nem élhetett meg.

192 A helytartósági osztály közbelépésének hatását lemérhetjük az 1863-ban készült iskolabevallások függelékben közölt adatain.

193 Ellentétben az 1858. évi kimutatással, itt bruttó tanítói jövedelmeket tartalmaz a statisztika, vagyis ebből fizette a tanító a segédtanítót is. Miután a segédtanító bérét nem ismerjük, az átlagot a tanítók és segédtanítók összesített számával számoltuk ki. Ez jelentős torzítást eredményez, hiszen a rendes tanítók 31