Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

bére a kapott átlagnál jóval magasabb, a segédtanítóké viszont alacsonyabb volt. Az átlag még így is rendkívül magas, 257 Ft. Egyes községeknél a fejlődés nagyon látványos: Tamásiban 1857-ben 30 Ft, 1863-ban a két tanítónak viszont 542 Ft a fizetése. A pari tanító jövedelme 1857-ben 115 Ft, 1863-ban 232 Ft. A közel duplájára emelkedett 257 Ft-os átlagjövedelem jóval magasabb bármely országos kerület 1858. évi átlagánál.

194 A kimagasló eredményt némi fenntartással kell fogadni. Bizonyos, hogy a növekedés jelentős volt. De mint utaltunk rá, a naturaliáknál számos lehetőség kínálkozott ara, hogy a jövedelem pénzben kifejezett összegét emeljék, anélkül, hogy a tanító tényleges bevételei nőttek volna. Például az árak emelkedésével felértékelték a terményeket, magasabbra becsülték a tanítói föld hozamát, bekalkulálták az addig nem számolt ingyenmunkát. Ilyen manipulációkkal akár másfélszeresére is lehetett növelni a tanító bérének névértékét. Mivel a dombóvári járásban a természetbeni juttatások domináltak, itt erre tág lehetőség nyílott. A dunaföldvari járás 1857. évi iskolabevallásai

195 alapján számított, a bevallás készítésében részt vett három felekezet, a katolikus, a görög nem egyesült és az izraelita együttes, átlagos tanítói jövedelme 337 pengő forint volt. Az eredmény többszöröse a már idézett kerületi átlagoknak. Miután a felmérésben csupán 9 iskola szerepelt, néhány kiugróan magas jövedelem nagyon megemelte a járási átlagot. A dunaföldvari római katolikus iskola tanítóinak jövedelme fejenként 473 Ft. Ez az összeg már megközelítette egy alacsonyabb beosztású megyei tisztviselő fizetését.

196 Ugyancsak magas volt a dunaföldvari és paksi izraelita iskola tanítóinak bére: 362, illetve 375 Ft fejenként. Mindhárom adat hitelét növeli, hogy nagyobbrészt teljesen pénzben folyósították. Az átlagok mögött az egyes iskolákon belül is jelentős eltérések vannak. Dunaföldváron a katolikus iskolánál a segédtanító 300-300 Ft-ot, a IV. osztály tanítója, aki egyúttal a rajzot is tanította 600 Ft-ot kapott. Az izraelita iskolákban a költségek teljes egészében az egyházközséget terhelték, a dunaföldvari katolikus iskola esetében ez megoszlott az uradalom és a község között.

197 Mivel a protestáns egyházakról nem készült iskolabevallás, csupán szórványos adatokat tudunk bemutatni. A szekszárdi református tanító jövedelme készpénzben 105 pengő forint, további 41 Ft-ot követelt a várostól a termények megváltása fejében, melyet a város meg is ígért. Járt neki 10 öl fa az alapítványi uradalomtól, amit a város tartozott kivágatni és hazaszállíttatni.

198 A példánkban szereplő református tanító elérte tehát a jövedelmi átlagot, de bére kiugrónak nem tekinthető. A megyei hatóságok rendszeresen figyelemmel kísérték a tanítók bérének alakulását. Az egyes járások évenként jelentést adtak be az abban az évben történt fizetésemelésekről. Az 1854-1855-ös tanévben pl. 18 tanítónak emelkedett a fizetése.

199 Néhány példa: katolikus 262,- Ft - 312,- Ft katolikus 330,- Ft - 380,- Ft katolikus 422,- Ft - 502,- Ft református 262,- Ft - 278,- Ft gne. 78,-Ft- 98,-Ft Az adatokból kitűnik, hogy az 1850-es években jelentősen javult a tanítók fizetése. Ez azonban a megemelkedett állami adóterhekkel együtt jelentős terhet rótt a lakosságra, hiszen a béreket is ők fizették. Érthető tehát, ha a hatósági nyomás enyhülésével könnyíteni igyekeztek terheiken. A pécsi püspök már 1861-ben panaszolta, hogy a községek önkényesen csökkentik a tanítók 300 Ft körüli fizetését, a vasárnapi iskolákat pedig bezárják. Csoda, ha egyáltalán akad vállalkozó a pályára. Ha a tanítók nem egyeznek bele a fizetéscsökkentésbe, akkor elbocsátással fenyegetik őket. Ha ez így megy tovább, nemsokára nem lesz se iskola, se tanító - írja borúlátóan.

200 Az 1850-es években kialakult elentmondásos helyzet, amikor az önkényuralom elnyomó intézkedései mellett számos haladó lépést is tett pl. az iskolák körülményei javítása területén, 1861-ben a fonákjáról jelentkezett. Az önkényuralom átmeneti megingása hatására Fent István Hőgyész Joó Mátyás Bátaszék Geng József Tolna Kur Pál Alsónyék Kragujevits János Bátaszék 32