Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

Rubinek István, Meskó Zoltán, Fay Gyula, Szíj Bálint és Gömbös Gyula lettek. A 20 tagú intézőbizottságba dr. Őrffy Imrét és Haypál Istvánt, a két volt Tolna megyei képviselőt is beválasztották. Áprilisra annyiban módosult a képlet, hogy a pártvezér Bethlen, az elnök - szinte tiszteletbeli funkció - Nagyatádi, az ügyvezető alelnök tisztje Gömbös Gyula kezébe került. A választási jelöltségéit megindult a harc az egységes párton belül. Bethlenek mindent megtettek annak érdekében, hogy a nem megfelelő kisgazda képviselőket más jelöltek váltsák fel. A Tolna megyei események is ezen törekvéseket mutatták. Az 1920-ban képviselővé választottak közül nem kívánták indítani Bodor Györgyöt a dunaföldvári bírót, Nagy Jánost a tamási és Renczes Jánost a tolnai kerület képviselőjét, Wéber János a bonyhádi kerület mandátumának birtokosa a nemzetgyűlés feloszlatását követően azonnal bejelentette, hogy nem szándékozik indulni a választásokon. Pallavicini nem tartozott az egységes párthoz. Mindössze a párt 20 tagú intézőbizottságába is tartozó Haypál és Őrffy felelt meg a pártvezérek első elképzeléseinek. Az első elképzelést azért hangsúlyozzuk, mert menet közben kényszerből több alkalommal módosult. Április elejére a megye 7 választókerületében kialakult az a képviselőjelölt gárda, amellyel az egységes párt sikerrel vélte megvívni a választási harcot. A következőkben tekintsük át, hogy az egységes párti első számú jelölteknek kikkel kellett felvenniük a harcot a mandátum megszerzéséért. I. választókerületben Gróf Apponyi Antal pártonkívüli dr. Einbach Kornél egységes párti hivatalos jelölt legnagyobb ellenfele, de nem lehetett eleve esélytelennek tekinteni a megyében induló egyetlen SZDP-jelöltet, Csernák Pált sem. A

II. választókerületben, a Dombóváriban az egységes párt favorizált jelöltje, a nagy esélyes, báró Petrichevich Horváth Emil mellett szintén hasonló programmal lépett szavazói elé Balogh Gyula az Országos Földműves Szövetség főtitkára. A harmadik induló őrgróf Pallavicini György, aki egy ciklusban már képviselte a kerületet a parlamentben, akit közismerten legitimista beállítottságú politikusként tartottak számon és Nagyatádi ádáz ellenfelének számított. Pallavicini ez alkalommal az Andrássy-párt színeiben igyekezett minden helyzeti előnyét kihasználni választási sikere érdekében. A III. választókerületben az egységes párt első számú jelöltje a korábbi ciklusban is képviselőként funkcionáló, valamint az egységes párt intézőbizottsági tagjának választott Haypál István volt. Dr. Pesthy Pál szintén egységes párti programmal kísérelte meg - elsősorban a körzetben lévő nagy népszerűségét kihasználva - megelőzni Haypált. A 3. jelölt Lombos Alfréd a Függetlenségi és 48-as Kossuth-párt programjával próbálta a választók bizalmát megszerezni. A

IV. választókerületben, a paksiban megismétlődött az egységes párti színekben induló dr. Erdélyi Aladár és Bodor György 1920-as vetélkedése. Dr. Tahy Endre szintén egységes párti programmal igyekezett e vetélkedésbe beleszólni. Bodort minden erővel igyekeztek kibuktatni, ezért taktikai okokból indítottak 3. jelöltet. Az V. választókerületben dr. Őrffy Imre egységes párti jelölt legnagyobb ellenfelének a Függetlenségi, Kisgazda, Földműves, Polgári Párt = (vagy gyakran Rassay-, Drózdy-pártnak is nevezték pártvezéreiről) programjával induló és az egységes párt demagógiájához hasonlóan szinte minden rétegre kiterjedő agitációt folytató dr. Sebestyén Jenő volt tekinthető. Szulimán György - az általunk nem ismert - Herczeg-féle Kisgazdapárt programjával próbálkozott, 1920. után ismételten, a szekszárdi kerület mandátumának megszerzésével. Szekszárdon több 48-as Függetlenségi és Kossuth párti jelölt igyekezett ajánlókat szerezni, de végül is nem tudták megszerezni az induláshoz szükséges aláírást, így ők riem indulhattak a választáson. 301