Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

Tehát eleve nem szavazhatnának a napszámosok, munkanélküliek stb. Több értékelés felveti a titkos szavazás megszüntetésének szükségességét. Hogy miért? Erre érdemes szó szerint idézni Sévald főszolgabíró indoklását: „Alacsony néprétegek nem tudnak az egyes pártok felöl helyes bírálatot és önálló véleményt alkotni. Ez főleg azért problémás, mert tág tere nyílik a politikai kalandorok, lelketlen izgatók aknamunkájának." Az ok tehát az, hogy nem lehet átlátni a szálakat. Nem bízhatnak a hivatalos jelöltek sikerében. Érdemes megnézni, hogy a puszták népe a kötelező nyomás ellenére is szinte bojkottálta a szavazást.

50 Sévald arra hivatkozik, hogy az „érett, komoly néprétegek jellemének is inkább megfelel a nyílt, őszinte színvallás, ami könnyelmű elhatározásoknak és lelkiismeretlen izgatásoknak elejét veszi és kevésbé nyújt módot és alkalmat." A nyílt szavazásnak egyetlen óriási előnye van, megfelelő előkészítéssel és ráhatással mindent el lehet érni. Az atrocitásoktól és megtorlástól való félelem beleívódott az emberek tudatába. Akinek félteni valója van, az még ha érzelme másra szavaztatná is, nyílt szavazás esetén nem vállalja a legtöbb esetben érzelmeit. A gyönki főszolgabíró szükségtelennek tartja a kötelező szavazást, hiszen a választási kényszer is kijátszható. A választópolgár bedobja az üres lapot, vagy mindegyik jelölt rubrikájába keresztet tesz, áthúzza, összefirkálja szavazócéduláját, azaz érvénytelenül szavaz. A rendelkezésünkre álló adatok a főszolgabíró igazát alátámasztják, hiszen közel 5000 volt az érvénytelen szavazatok száma Tolna megyében.

51 Nincs ismeretünk arról, hogy a beérkező jelentésekből milyen összesítést készített a főispán-kormánybiztos, de az egyértelműen megállapítható, hogy a főszolgabírói jelentések a választójog szűkítését követelték, mert a „középosztály és a tisztviselői kar meggyőződése az, hogy egy ilyen választójog legközelebb tönkre tenné a nemzetet és a tömeg osztályuralmához vezetne. " Az 1920-as választások megyei tapasztalatai azt mutatták, hogy a frissen kialakított KNEP támogatóinak többségét a forradalomtól félő, de részben az ellenforradalomból is kiábrándult rétegek, „kisegzisztenciák" alkották. Ez a párt a manipulációk ellenére is az egyértelműen KNEP mellett lecsatlakozó megyei vezetés támogatásával sem tudta megakadályozni a KGP elösprő győzelmét. E győzelem fő okát a tömegek politikai megújhodást váró törekvésében véljük megtalálni. A többség voksa egyszerre jelentett bizalmat a kisgazdák iránt és szembeállást a hivatalos megyei vezetéssel. Az 1920-as választásokat követően a nemzetgyűlés legerősebb pártja a Nagyatádi által vezetett Kisgazdapárt lett. Több tényező (tényleges erőviszonyok, kisgazdák vezetési elképzelései stb.) a keresztény nemzeti irányzat politikai vonalának erősítése érdekében Nagyatádiak a KNEP-pel léptek koalícióra. A választások után a politikai élet fő kérdésévé az államformáról és a legfőbb állami méltóságról történő döntés vált. A politikai közélet ebben a kérdésben egymással élesen szembenálló irányzatokra bomlott. A legitimisták és szabad királyválasztók mellett a köztársasági államformának is voltak hívei. A nemzetgyűlésben azonban képviselettel csak a legitimisták és szabad királyválasztók, tehát a királyság hívei rendelkeztek. A párizsi békekonferencia nagyhatalmai eleve elzárkóztak a trón betöltésétől. Ez a tény szinte kizárólag Horthy hatalmi ambíciójának kedvezett, hiszen tényleges hatalommal egyedül a fővezérség rendelkezett. Ilyen előzmények után nem jelentett nagy gondot Horthy kormányzóvá választása. A megyék jelentős részében rendkívüli közgyűlést tartottak és felirattal fordultak a kormányhoz, amelyben Horthyt támogatták. Tolna megyében ilyen közgyűlést Battlay nem hívott össze. A vármegye tavaszi közgyűlésén

52 ezt Bartal Aurél hozzászólásában szóvá is tette. Forster alispán kijelentette, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívása a kormánybiztos diszkrecionális joga, a közgyűlésnek nem tartozik beszámolással. Battlay ezt követően „nem válaszként, hanem felvilágosításként" közölte, hogy az össze nem hívást illetékes helyen megindokolta, a felelősséget vállalta és okai felsorolását ezúttal szükségtelennek 282