Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

szerzett sót - a megyei lap szerint 120-140 korona - haszonnal osztotta szét, a választók mégis jótéteménynek tekintették és rászavaztak. A szekszárdi választókerület részeredményei különösen érdekesek: Dr. Őrffy Imrére Szulimán Györgyre szavaztak 3884 1403 745 713 840 977 149 221 116 266 95 548 Könnyen megállapítható, hogy a Szulimán elleni agresszív fellépés legjobban a szek­szárdi választók körében hatott. „A józan, a becsületre adó gazdaemberek nem ültek fel Szuli­mán kortesfogásainak." - írja a megyei lap. Egyértelmű, hogy a patetikus szónok Őrffy demagóg szólamai rájuk jobban hatottak. Ez a hatás figyelhető meg a sárközi községekben is, ahol feltehetően a nagygazdák voltak Őrffy támogatói. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy amennyiben Bátaszék, Alsónyék és Báta lakos­sága élhetett volna szavazati jogával, Őrffy megválasztásának a valószínűsége jelentősen csökkent volna. így is Szekszárdtól távolodva egyre nő Szulimán támogatóinak száma. Az említett 3 község lakossága a következő (1922-es) választásokon is mindent megtett az el­lenzéki jelölt győzelme érdekében. A bonyhádi választókerület eredménye nem számított meglepetésnek. Dombóváron Pallavicini győzelme egy pillanatig sem forgott veszélyben. 2775 szava­zattal szerzett többet, mint az azonos párthoz tartozó dr. Vétek György. Ha azt is nézzük, hogy dr. Vétek pár heti fellépés után, szinte ismeretlenül nyerte el 2 híján 6000 szavazó bi­zalmát, akkor a legitimista nagybirtokos személyében győzelme ellenére a hivatalos politikát kudarc érte, hiszen alig tudta megszerezni az összes voks 50%-át. 45 A gyönki kerületben az egyesült párt sorsa végleg akkor pecsételődött meg, amikor Jeszenszky bárót nem sikerült arra rábírni, hogy visszalépjen Schnetzer Ferenc hadügymi­niszterjavára. 3293 szavazattal szerzett többet Haypál, mint Holub és több mint 5-ször any­nyit, mint a „közös" jelölt, Jeszenszky. A Tolnamegyei Újság epésen megjegyzi: „a leadott szavazatok igazolják álláspontunkat, azokkal szemben, akik kastélyaik ablakán keresztül nézik a kerület hangulatát." E szavak Jeszenszky báró ellen irányulnak vissza nem lépéséért és gróf Apponyi Gézának szólnak, aki nem sokat tett Schnetzer jelölése érdekében, holott a hőgyészi főúr a megye legtekintélyesebb, leggazdagabb földbirtokosa volt. Nagyon valószínű, hogy bárki lett volna is a „hivatalos" jelölt, nem választották volna meg képviselőnek. A paksi kerületben Bodor is és Erdélyi is kisgazdapárti programmal indult, „tehát nem a program játszott szerepet a választás eldöntésében, hanem a társadalmi osztályban való tartozandó­ság"- írja a lap. Értékelése szerint Erdélyi Pakson, sőt Bodor hazájában: Dunaföldváron is többséget szerzett, tehát a tisztán földműveléssel foglalkozó községekben bukott el. Buká­sának oka „úri" volta volt. Bármennyire is egyszerű a magyarázat, a valóságot Erdélyi egységes párti hivatalos jelölti voltában kell keresni. Nem ígért mást Bodor sem, mint Erdé­lyi, hiszen a kisgazdapárti program közös volt, sőt a KNEP programjától sem tért el. Bodor győzelméhez elegendő volt az a tény, hogy a megyei vezetés nem ismerte el közös jelölt­nek. Feltehetően az őt támadó cikkek jó néhány szavazót állítottak mellé. Hasonló helyzet alakult ki a tamási választókerületben. Nagy János alig egy héttel a vá­Szekszárd Őcsény Decs Sárpilis Várdomb Alsónána 279

Next

/
Oldalképek
Tartalom