Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

Egyetlen kerület, ahol komoly, új jelölt van, a tolnai, ahol Gutái János Fekete Ágoston, tolnai prépostjavára lemondván, utóbbi az egész kerületben megnyilvánuló közóhajnak engedve, elfogadta a jelöltséget az egyesült megyei párt programján. Renczes János igen erős ellenféllel került szembe és győzelmi esélyei erősen kisebbedtek." A lap tudósít arról, hogy a szekszárdi kerületben egy szociáldemokrata jelölt kísérletezni próbált, de a szerzett tapasztalatok miatt lemondott fellépéséről.

33 Hiába sugallja a lap azt, hogy Őrffy ellen nem érdemes fellépni, mert ennek ellenére az egységes párt jelöltjének elegendő gondja akadt. Szulimán György személyében komoly ellenjelölt akadt. Ezt bizonyítja, hogy a megyei lap a már „ellenzékinek" számító, azaz nem egységes párti jelölt esetében Bodor György dunafoldvári bíró fellépésekor tapasztalt stílusban, durva hangon, rágalmazástól sem riadva vissza, inti a választókat Szulimán György ajánlásától. A jelölt „sóügyét" hosszan és elfordítva tálalják egy külön cikkben, de erre az olvasó választópolgárok figyelmét a választási közleményben is felhívják. Természetesen ez a porhintés pár nappal a választást megelőzően nagyközönség előtt kivédhetetlen. A lap hetente egyszer jelenik meg. Akkor is csak a szerkesztőség (egyesült párt megyei vezetésének) elképzeléseibe beillő cikkekkel. A választópolgárok befolyásolása tehát a legjobban időzített. „...Szulimán György mindent megpróbál, hogy „nem egyesült"pártjának, helyesebben az ő személyének megnyerje legalább azokat, akik még nem ismerik. Miután azonban az ö „közéleti" szereplését a kerületben széltében hosszában jól ismerik s tudják, hogy politizálásnál is nagyobb szenvedélye az üzletekfelhajszolása, alig hisszük, hogy 500 szavazó restellkedés nélkül alá merje írni jelölő ivét. Szulimán só-üzletéről egyébként lapunk más helyén számolunk be. "

34 Az már nem is meglepő, hogy a dombóvári jelölttel szemben az olcsó poénkodást, ízetlen szójátékot alkalmaznak: „Dombóváron - úgy halljuk - egy fővárosi számtiszt próbál szerencsét. Azt izenjük Vétek György számtiszt úrnak, vétek neki ott kísérleteznie." Egy nappal a szavazás előtt megjelenő lapban természetesen rózsaszínű képet kapunk a hivatalos jelöltek esélyéről. Mintha a választást le sem kellene bonyolítani, olyan biztosan győznek a hivatalos jelöltek.:

35 „A megyei egyesült párt jelöltjei mindenütt biztosan állnak. így dr. Orffy Imrének a szekszárdi, dr. Erdélyi Aladárnak a paksi, őrgrófPallavicini Györgynek a dombóvári, végül dr. Frühwirt Jenőnek a tamási kerületben való megválasztása egészen bizonyos. Ezeknek a nagy kínnal felvergődött ellenjelöltjei a leadott szavazatok igen kis hányadátfogják elérni. A tolnai kerület hangulata az utolsó héten úgy látszik, teljesen megváltozott. Eddig Renczes Jánosnak voltak győzelmi kilátásai, most, hogy Gutái visszalépése folytán a német községek kivétel nélkül, sőt a magyar községek is, Fekete Ágoston mellé álltak, utóbbi esélyeit határozottan jobbnak látjuk." Ha ez az állítás igaz lenne, akkor Feketének elsöprő sikerrel kellene nyernie a választást. No de egy kis blöffért a megyei sajtó nem megy a szomszédba, néhány voksot ez is megér. Akinek a sikere ennyire biztos, azt nem kell még a választások előtti napon „felülről" is megtámogatni. Pedig Battlay még 1920. január 24-én is szükségesnek tart táviratot küldeni Lovinusz Jánosnak Kakasdra.

36 „Bleyer, nemzetiségi kisebbségek minisztere, kivel ma reggel telefonon beszéltem, arra kéri, hogy Fekete Ágostont támogatni s érdekében mindent elkövetni szíveskedjék. Kormánybiztos." Köztudott, hogy Kakasd lakosságának döntő többsége 1920-ban német anyanyelvű. E távirat szerint tehát nem valószínű, hogy minden német község Fekete mellett állt. Azaz, ha Kakasdhoz hasonló volt a többi nemzetiségi többségű község: Zomba, Dőrypatlan, Kéty, Murga stb.... támogatása, akkor a biztos győzelem biztos kudarccá válik. A képviselőjelölések befejezésekor a főispán-kormánybiztos kötelezettségének megfelelően táviratban jelentette a jelölések végső eredményét Beniczkynek, Karafiathnak és Pallavicininek.

37 „Jelentem, hogy a nemzetgyűlési képviselőjelölés eredménye a következő: a szekszárdi kerületben dr. Őrffy Imre Keresztény Nemzeti Párt, Szulimán György Kisgazdapárt, bonyhádi kerületben Perczel Béla Keresztény Nemzeti Párt, Wéber János Kisgazdapárt, Csernák 275