Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

Ugyanakkor az országos pártok formális egyesülésének bevárása nem előnyt, hanem testvérharcot eredményezne. Közös indulás a választásokon biztos siker. Az „új program" kidolgozása nem jelentett problémát, hiszen a 2 párt programja „egymással semmiben sem ellenkezett. " A megyei fúzió közzétételére az országos vezetőséggel való jóváhagyást követően került sor. A hitelesítést november 18-án Friedrich, és november 19-én Sokorópátkai Szabó István kézjegye jelentette. Ilyen előzmények után Battlay és a megyei vezetés nyugodtan tekintettek a közelgő választások elé. Optimizmust sugárzott a kormánybiztos levele, amelyben a választási helyzetet elemezte és beszámolt az illetékeseknek a Tolna megyei helyzetről.

14 Ezen jelentés szerint a szekszárdi választókerületben dr. ŐrfFy Imre, tamásiban dr. Frühwirth Jenő, a dombóváriban őrgróf Pallavicini György, a paksiban dr. Erdélyi Aladár az egységes párt egyetlen jelöltje. A bonyhádi kerületben már nincs ilyen egyetértés. A kisgazdák megyei elnöke Wéber és a KNEP szervező bonyhádi Perczel Béla egyaránt pályázott a jelöltségre. Nem tekinthető véletlennek e helyzet, hiszen a 2 jelölt között érvényben volt egy megállapodás, amely szerint az esélyesebb jelölt javára a másik visszalép. A 2 jelölt indításának inkább taktikai jelentősége volt, tudniillik az SZDP Csernák Pált kívánta indítani a választásokon. Úgy vélték, Csernák dolgát megnehezítik, ha minél több szavazóval aláíratják ajánlási íveiket, esetleg az SZDP jelöltje már a jelölésnél elbukik. A kormánybiztos sem Csernák, sem a dunaföldvári kerületben Erdélyi ellenfeleként kisgazdaprogrammal induló (tehát az egyesülés ellenére a kisgazdák nem mondanak le a saját jelöltről) Bodor Györgyről nem tesz említést, holott Bodor György is megszerezte a képviselőjelöltséghez szükséges ajánlásokat. Erről a kormánybiztosnak tudnia kellett, hiszen a Tolnamegyei Újság karácsony előtti száma foglalkozott a dunaföldvári bíró, Bodor György kisgazdapárti programmal történő fellépésével.

15 Igaz az újság értékelése szerint ez a fellépés minden komolyabb remény nélküli. Egyben sietett a cikk írója hangsúlyozni, hogy dr. Erdélyi Aladár jelöltségét a budapesti vezetőségek is örömmel támogatják, mert benne olyan értékes munkást látnak, amilyenekre a nagy dolgok elintézésére hivatott országgyűlésnek elengedhetetlen szüksége van, úgy vélték, hogy Bodor György ezek tudatában mielőbb visszalép. A megyei lap lekicsinylően ír arról a pár emberről, akik a dunaföldvári, bölcskei és madocsai szavazók közül a bírót ajánlották. Holott itt nem pár ember elképzeléséről van szó, hanem legkevesebb 500 ajánló (szavazó) aláírásáról. Sértő és kioktató hangon bélyegezi meg a bíró egyéni ambícióit. Mindezt a „keresztény" és „nemzeti" eszme demagóg hangoztatásával. „Tanuljuk meg, hogy ma az ország érdeke mindenek előtt, hallgassanak el tehát a személyes ambíciók. Közkatonaként is lehet hasznos szolgálatot tenni, nem kell mindenkinek a vezérségután törtetni. "így értelmezte tehát a megyei újság a demokratikus választás, választhatóság lehetőségét. De érdemes Battlay jelentésében szereplő egyik gondolatát is mélyebben megnézni „...önjelöltektől eltekintve előreláthatólag egyhangú választás lesz." A kormánybiztos nagyon jól tudja, önjelölt nem indulhat a választáson. Az 500 aláírással rendelkezők pedig csak rosszindulattal tekinthetők önjelöltnek. Mindenesetre Bodor jelöltként való fellépésének elhallgatása arra utal, hogy a dunaföldvári bíró visszaléptetéséhez elegendő erőt tételeztek fel a megyei pártvezetésben és az ellenpropagandában elöljáró sajtóban. A későbbiekben azonban számos jel mutatta, hogy az egyesült pártok közül a nagyobb erőt a kisgazdák jelentik. Az öt választókerület jelöltjeinek társadalmi helyzetét elemezve kitűnik, hogy a párt a kiválasztásnál nem nagyon ügyelt a pártprogramban „vezető osztály"ként szereplő kisbirtokos és földműves osztály képviseleti arányaira. 270