Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241
vényhatósági kormánybiztos, dr. Battlay Dezső legelső ténykedéseinek egyike az a kormánybiztosi rendelkezés, amellyel meghatározta a közigazgatási és rendőri hatóságok feladatait a közelgő választások idejére. 3 A szeptember utolsó harmadában kelt rendelet demagóg módon felhívta a figyelmet a kormányt támogató politikai pártokkal szembeni egyenlő elbánás szükségességére. Kiemelte, hogy a kormányban 5 miniszter képviseli a Keresztény Szocialista Gazdasági Pártot, 2 miniszter párton kívüli, a többi tárca birtokosa a Keresztény Nemzeti Párt 4 , valamint a Földműves és Kisgazda Párt. Nyilvánvaló ezen összetételből, hogy a kormány nemzeti, egyetemes érdekeket képvisel osztály és keresztény felekezeti különbség nélkül. A kormánytámogató pártok kivétel nélkül a szociáldemokrácia és a kommunizmus teljes letörésére, a keresztény világnézet és nemzeti gondolat diadalára törekednek. „Minta kormánynak Tolna megyei képviselője, elsőrendű kötelességemnek ismerem a kormánytámogató pártok teljes egyenlőségét, minden hatósági elnyomással szembeni védelmét, egyenlő elbánását a legmesszebbmenő módon biztosítani. Párturalomnak vagy privilégiumnak helye nem lehet, s úgy a közigazgatási, valamint az állami hatóságoknak egyenlő kötelességük a pártok fölött álló teljes objektivitás megőrzése, a pártok szabad szervezkedési jogának biztosítása. Egyéni szabadságát ez az objektivitás senkinek sem érinti. Mint tisztviselő és hatósági közeg azonban mindenki köteles szem előtt tartani azt a nagy érdeket, mely a nemzet szabad és valódi megnyilatkozásához fűződik." Ez a rendelkezés tehát gyakorlatilag már eleve lehetetlenné tette a szociáldemokraták választási ténykedését a megye egész területén. Nemcsak ezért, mert ekkor még nem kormánypárt, hanem azért is mert a rendelet kategóriái szerint az SZDP osztálypárt. Természetesen a választásokra való felkészülési instrukciók nem Tolna megyei specialitásként kezelendők, hanem a kormánybiztosok a központi elképzeléseknek megfelelően adtak ki rendeletet. Bár a korábbiakban a kormánypártok teljes egyenlőségét hirdeti, valójában ez egyetlen megyében (így Tolna megyében) sem valósult meg. A kormánybiztos rendelete, miközben az egyén szabadságáról szólt, alapvetően megsértette az emberi szabadságjogokat, hiszen a keresztyén világnézet, a nemzeti gondolat érvényesülésének égisze alatt a nem titkolt fő cél a kommunizmus és a szociáldemokrácia fölszámolása. Ez a rendelkezés tökéletes összhangban áll az akkori politikai állapotokkal: a törvényszékek mellett működő, gyorsított eljárással ítélkező ötös tanáccsal, a hajtóvadászattal, amely mindazok ellen folyt, akik a Tanácsköztársaság alatt valamilyen hasznos tevékenységet kifejtettek, akik valamely testületének munkájában részt vettek. A Tanácsköztársaság megdöntését követően (Peidl-kormány, Friedrich-kormány) a demokratikus vagy liberális irányú kibontakozás lehetősége szinte napról napra csökkent. Horthy budapesti bevonulásával és a Huszár-féle koncentrációs kormány megalakulásával gyakorlatilag a mérsékelt irányú kibontakozás, mint lehetőség is megszűnt. Az antant hozzájárulásával megalakuló kormány feladata lett volna a polgári szabadságjogok betartása. A betartással látszólag a tényleges fegyveres erővel (tehát a hatalommal) rendelkező Horthy is egyetértett. A valóságban Horthy és a fővezérség hatalmának országossá válásával a szabadságjogok érvényesülésére nem volt lehetőség. A katonai hatalommal nem rendelkező kormány gyakorlatilag bábkormány volt, formális koncentrációval. A benne résztvevő keresztény pártok egyetlen törekvése a nemzeti egység demonstrálása a nyugati hatalmak előtt, ezzel a belső konszolidáció elhitetése, kedvező kép, minél kevésbé előnytelen békeszerződés. Ehhez az összképhez szükség volt a demokratikus választások eljátszására. A nemzetgyűlési képviselőválasztásokat a Friedrichkormány decemberre írta ki. Később a baloldali ellenzék, a kisgazdák és legitimisták követelésére a Huszár-kormány 1920. január 25-26-ra halasztotta. Az 1919. november 17-én megjelenő „A nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogról" szóló rendelet 5 . 1. §-a választójogot adott minden 24. életévét betöltött férfinek, aki 6 éve ma266
