Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

gyár állampolgár, 6 hónap óta ugyanabban a községben lakik, vagy ott lakása van. Abban az esetben is szavazati joggal rendelkezhet a férfi, ha még nem töltötte be a 24. évét, de 1918. november 1. előtt legalább 12 hétig harctéri katonai szolgálatot teljesített. Nőknél a 24 éves korhatár, 6 éves magyar állampolgárság, féléves helyben lakás vagy lakással rendelkezés mellett még megszorítás a „bármely hazai élőnyelven való írni-olvasni tudás." A nemzetgyűlés tagjává az választható, akinek választójoga van és 30. életévét betöltötte. (2. §) A választójogi rendelet nem engedi szavazni a katonákat, valamint a csendőrség és rendőrség tényleges szolgálatban álló tagjait. Szintén nem szavazhatnak azok, „akiknek politikai joggyakorlása felfüggesztett," a jogerősen elítéltek, a közsegélyből élők és a gondnokság vagy csőd alatt állók. A választójogot személyesen lehet csak gyakorolni és minden választó egy szavazattal rendelkezik. (5. §) A szavazás községenként (szavazókörönként) titkosan történik. A választójogi alaprendelet végrehajtási utasításaként megjelent 5988/1919. M. E. sz. rendelet előírta

6

, hogy választókerületek székhelyeire választási biztosokat kell kinevezni. A rendelet értelmében az összeállított választói névjegyzékeket 2 napon át közszemlére kellett kitenni. Ezt követően, ha a névjegyzékkel kapcsolatosan észrevétel vagy panasz volt, akkor a jogos felvetések figyelembevételével történt a névjegyzékek módosítása. Általában a választókerületeken belül a szavazók számától függően alakították ki a választókörzeteket. A választókörzeteken belül minden településen szavazatszedő bizottságot hoztak létre. Amennyiben a település nagyközség volt, akkor több szavazatszedő bizottságot alakítottak. Ennek szükségességét nem helyben döntötték el, hanem a 39 000/1919. sz. Bm. rendelet szabályozta.

7 A korábbi időszakban (főleg a dualizmus korában) gyakori volt a szavazók etetése és itatása a voks megszerzése érdekében. A 5988/1919. M. E. sz. rendelet a választások tisztasága érdekében e szokást tiltotta. A választási rendelet biztosította a választási gyűlések tartásának lehetőségét abban az esetben, ha azt Budapesten az államrendőrség főkapitányságánál, városokban a rendőrkapitánynál, kis- és nagyközségekben a főszolgabíróknál, a városban, illetve a községben lakó - legalább négy választó - a helynek és időnek megjelölésével bejelentette. A rendelet tehát nem hatósági engedélyezést, hanem pusztán bejelentési kötelezettséget írt elő. Ez az előírás szellemében az 1874-es rendeletek és kiegészítő rendelkezésekhez közelebb állt, mint a Tisza-kormány által 1914-ben elfogadottakhoz. E jogszabály szelleme és politikai viszonyai közötti végrehajtás lehetősége azonban alaposan eltért egymástól. A kormány gyenge hatalmát rendeletekkel próbálta mutatni. Kirakatpolitikájának megfelelően a választójogi rendelkezéseket hamarosan követte a szabadságjogok gyakorlásáról megjelentetett jogszabály.

8 A rendelet megfogalmazása szerint a magyar kormánynak komoly törekvése, hogy a szabadságjogoknak törvényes kereteken belül való gyakorlását mi9ndenki részére biztosítja. A miértre maga a rendelet válaszol: „A nemzetgyűlési választások szabadságának és tisztaságának biztosítása külpolitikai szempontból is nagyjelentőségű és annak a nemzet jövőjére messzemenő kihatása lehet." A demokratizmus érvényesülésének elhitetése tehát nagyon is fontos. A jogszabályok azonban önmagukban nem sokat érnek. A végrehajtás ellenőrzésére, számonkérésére pedig a kormánynak nincs ereje. A belső harcok, a fennmaradásért való küzdelem minden erőt leköt. A rendelet megérkezik a megyékhez, így Tolna megyébe is. A kormánybiztos és 267