Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

A Friedrich-kormány és a fővezérség sikertelenül kísérelte meg annak megakadályozását, hogy a polgári ellenzék és szociáldemokraták bekerüljenek egy új koalíciós kormányba. Mivel Friedrich-kormány utasításával a megyei közigazgatási hatóságok nem mindig törődted, nem lehet véletlen, hogy a Fővezérség a katonai hatóságokon keresztül határozta meg a megyei tennivalókat. Szegheő alezredes, Tolna megye katonai parancsnoka arra hívta fel a megyei vezetők figyelmét, hogy „Sir George Clerk Budapesti Werbőczi utcai, valamint Horthy fővezér és Friedrich miniszterelnök címére olyan táviratok intéztessenek, melyek tartalma szerint a lakosság osztatlan lelkesedéssel tesz tanúságot a keresztény nemzeti irány mellett, csak azt valló kormányt támogat, más kormánnyal kötött békét nem ismer el és kéri ennek illetékes helyen való tolmácsolását. Ily és hasonló tartalmú táviratok földművesek, iparosok, vagyontalanok, község asszonyai és lányai nevében is intézendők. Ezen akció haladéktalanul keresztülviendő volna, melynek végrehajtásában a nemzeti védelmi tisztek támogatják. "

2 Ugyanekkor mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezen megszervezett akció és benne a közigazgatási apparátusok szerepe ki ne tudódjon... Az antantnak azonban fontosabb saját közvéleménye megnyugtatására, elvei igazolására és a különítményes terror keltette nemzetközi felháborodás eloltására egy polgári demokratikus színezettel bíró kormány létrehozása. Nem jár tehát sikerrel a fővezérség és Friedrich közös akciója arra, hogy az antant a Friedrich-kormányt törvényes kormánynak elismerje. Még kevésbé lehetett létjogosultsága egy nyílt katonai diktatúrának. A külső-, antant-nyomás mellett azért sem lehetett nyílt diktatúrát bevezetni, mert ehhez Horthynak nem volt meg a korszerű fegyverzetű és megfelelő létszámú hadserege, továbbá nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a várható belpolitikai hatást sem, amely nyílt katonai diktatúra esetén a letiport Tanácsköztársaság iránti vonzalmat erősítette volna. Ezért, amíg túl közel volt a Tanácsköztársaság emléke, az uralkodó osztály - szinte akarata ellenére - kénytelen volt demokratikus demagógiájához hasonlóan, legalább látszatra demokratikusan ténykedni. A történelmi körülmények vázolásával megérthető a kormányok „ragaszkodása" a demokratikus úton történő nemzetgyűlési választáshoz. Az általános, titkos választójog bevezetése a polgári demokratikus forradalom vívmánya volt Magyarországon. Az antant hatalmak a demokratikus választójogot, a demokratikus választásokat az ellenforradalmi rendszer leglényegesebb feladatának tekintették 1919 őszén. A kormány nem alkothatott minden korábbi eredményt felrúgó, új választójogi rendeletet. A Huszár-kormány 1919 novemberében olyan választójogi rendeletet volt kénytelen megjelentetni, amely a Friedrich-kormány 1919. aug. 29-i 4245. sz. rendelete előírásainak és a nyugati hatalmak igényeinek egyaránt megfelelt. Sok tekintetben megközelítette a polgári demokratikus forradalom idején Károlyi Mihály vezetésével működő népkormány választójogot szabályozó néptörvényét. Megjelenésével a megyék kormánybiztosainak és az egész kormánybiztosi intézményrendszernek alapvető feladata lett a választások előkészítése, a nem kívánatos jelöltek indulásának megakadályozása, valamint a keresztény és nemzeti propaganda terjesztése, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának minden eszközzel való támogatása. Ez egyben nemcsak az SZDP, hanem a többi kormánypárt, így pl.: a Kisgazdapárt választási sikereinek akadályozását is jelentette. Ilyen ellentmondásos, a rendelet szellemétől gyökeresen eltérő általános politikai irányvonal léte különösen érdekessé tette a „kirakatválasztásnak" tervezett nemzetgyűlési képviselőválasztást, amely az ellenforradalmi rendszer első komoly erőpróbáját, megméretését jelentette, amelyen a tömegek véleménye viszonylag kendőzetlenül jelentkezhetett. Ennek a választásnak kellett törvényesítenie a kormányt és majdan megválasztani a nemzetgyűlésben az államfőt. A Tolna megyei képviselőjelöltségért folyó pártharcok jó néhány országostól eltérőjegyet mutattak. A 7 képviselői mandátumért folyó küzdelem az országos átlagtól messze eltérő és a megyei apparátus számára nehezen emészthető eredménnyel zárult. Az új tör265