Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

helyi hatóságok hazafias szónoklattal népgyűlést szerveznek, úgy vélték, az is jó egy módszernek. Az eredmény oly csekély lett, hogy messze alatta maradt a vártnak. A 48 órás határidők már régen elmúltak. A simontornyai főszolgabíró 1919. október 20-án küldött jelentéséből kiderült, hogy a tervezett módszerek alkalmatlanok voltak eredmény elérésére.

86 A főszolgabíró új javaslatokat adott: nagyszámú és különböző színű „feltűnő magyar és német nyelvű falragaszokon teljesen el kellene tiltani mindennemű katonai egyenruha viselését." Valószínűleg nem véletlen a feltűnő, különböző színű plakát javasolása, hiszen a lakosság naponta találkozik a falragaszokkal, így a szokványos színűt és formátumút már el sem olvassa. A járási vezető immár nem apellál a hazafias érzelmekre, magyar öntudatra. Tiltani kell, határidőt szabni, aki azután is katonai ruhát visel, le kell húzni. Nem messze vagyunk még a különítményes terror nagyon is élő Tolna megyei példáitól, nem nehéz a főszolgabíró javaslatában a terror jegyeit felfedezni. Természetesen nem a községi szervek, hanem a járási fegyvertisztek és a csendőrség végezze a munkát, az ő profiljukba belevág, az eredmény is biztosabb és a közigazgatási apparátus sem növelné az iránta megnyilvánuló egyébként is növekvő közutálatot. A gyűjtés az egész megyében minimális eredménnyel járt. Ezért 1919. november 22én a vármegyei katonai parancsnok általános razziát rendelt el a megye településein. A fővezérség iránymutatásának megfelelően kincstári fegyver, lőszer, ruha és felszerelési tárgyak csak a tényleges katonáknál maradhattak. Az utasítás felsorolta azokat, akiknél bizonyos dolgok meghagyandók voltak. Az 1919. március 21. előtt fogságba kerültek hozzátartozói a katonai ruhát és felszerelést - a fegyver és lőszer kivételével - megtarthatták. A hadirokkantakról szintén nem húzták le a katonai ruhát, ha tudták igazolni, hogy más ruhájuk nincs. Az egyéb felszerelés pl: evőcsésze megtartásához már nem volt joguk. Kivételek közé tartoztak az 1919. március 21. előtt leszerelt katonák is. Amennyiben bizonyíthatóan nem volt más ruhájuk, akkor a fehérnemű, a zubbony, a nadrág és a bakancs rajtuk maradhatott, de sapkájukat, köpenyüket, a mentét és minden egyéb katonai felszerelést be kellett szolgáltatniuk. Bár a razzia-parancs tiltotta a túlkapásokat, túlkapások nélkül is sokan a tél beállta előtt egyetlen meleg holmijuktól (köpeny) fosztattak meg. Akinek egyetlen holmija, katonai ruhája volt, az nem valószínű, hogy rendelkezett volna új vásárlásához elegendő anyagiakkal. Feltehetően a katonaság nemcsak a parancsban meghatározott „gyűjtést" végezte, hanem önkényesen ennél többet is begyűjtött. Az elöljáróságok rengeteg bejelentést követően továbbították az információt a főszolgabíróhoz. Az információ gyors terjedését mutatja, hogy Szegheő alezredes 2 nappal a razzia után (1919. november 24-én) már kénytelen a témával foglalkozni a kormánybiztoshoz írott levelében. Mentegetőzik, hogy a razziát nem a katonaság, hanem a csendőrség végezte. Eredményéről nincsenek adatok, „így nincs tudomásom arról, hogy a kincstári eredetű katonai felszereléseken kívül gyűjtetett-e be a nehezményezett téli ruházati cikkekből is." A razziát elrendelő katonai parancsnok nem tiltakozik a polgári hatóságok bejelentése ellen, tehát ő is valószínűnek tartja a túlkapásokat. Az eredmények még így sem érték el a várt mennyiséget. Ez bizonyítja, hogy az általános razziát követte a kutatótisztek folyamatos tevékenysége, mint ez a főispán 1920. február havi intézkedéséből kiderül. A sikerhez a járási főszolgabíróktól maximális támogatást kér.

87 1920. elején már a fiatalabb korosztályok mozgósítása volt napirenden. A megjelenési arányokról a völgységi főszolgabíró jelentéséből kaphatunk képet. Bonyhádon minden akadály nélkül megtörtént az 1895-1898. évi születésűek (tehát a 21-25 évesek) sorozása 260