Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

hogy „eleddig nincs tudomásom arról, hogy a vármegye bármelyik községében is vonakodott volna a lakosság a behivási parancsnak eleget tenni. "

76 Ennek az állításnak kapásbóli cáfolatát a kaposvári katonai körletparancsnok november 15-i levele adja, amikor átiratában kéri a Tolna megyei főszolgabíróktól (kormánybiztoson keresztül) a sorozáson meg nem jelent 25-35 évesek jegyzékét.

77 Ezen átiratból tudjuk meg, hogy az utósorozási napok november 25., december 5-19, valamint 1920. január 7-e lesznek. Erre begyűjtik a 21-24 és a 36-46 évesek névjegyzékeit is. A községi közigazgatás és a hadsereg közötti viszony kezdettől fogva sok súrlódástól volt terhes. A községi jegyzők feladatul kapták a 21-46 éves katonakorúak névjegyzékeinek összeállítását, amely alapján a behívások történtek. A völgységi főszolgabíró azért kér intézkedést a főispán-kormánybiztostól, hogy a községi jegyzők ellen falujukban megnyilvánuló ellenszenv megszüntetését segítse.

78 A bevonult katonák előtt a katonai hatóságok Tolnán és Kaposváron úgy tüntették fel a bevonulás tényét, mintha az nem katonai intézkedés, hanem a községi jegyzők hatáskörébe eső dolog lett volna. A hivatali apparátus azért zúgolódott, mert a háború alatt is a jegyzők feladata volt a rekvirálás, de a népszerűbb hadisegélyekről a képviselőtestület döntött. Ha bármilyen kis lehetőség volt, a községi képviselőtestület igyekezett a kényelmetlen katonai jellegű feladatok teljesítése alól kibújni. A paksi elöljáróság pl.: megtagadta a katonai behívójegyek kézbesítését a tolnai gyalogezred illetékeseitől. A vizsgálat során egy körletparancsnoki rendelkezésre hivatkoztak, amely szerint behívásra csak a kiegészítő parancsnokság útján, a körlet és vármegyei katonai parancsnokság engedélyével kerülhet sor. Igaz, hogy itt átmenetileg szabadságolt egyének újbóli behívásáról volt csak szó, de az elöljáróság élt a félreérthetőség lehetőségével, nem vállalta az újabb népszerűtlen feladat végrehajtását. A „félreértés" tisztázása (nem volt félreértés, hiszen a gyalogezred tisztje a helyszínen ismertette a tényállást, de így sem tudta a paksi testület állásfoglalást megváltoztatni, mint ez a panaszból kiderült) több hetet vett igénybe. A hadsereg és a községek kapcsolatát nagymértékben az is rontotta, hogy a hadsereg részére gabonát rekviráló katonai egységeket napokig a községnek kellett ellátnia azzal, hogy a felmerült költségeket a hadsereg később megtéríti. Varsád községben 1919. októberében egy csendőr félszázadot szállásoltak be. Az elöljáróság 1919. október 20-án az élelmezésükről kiállított szolgálati jegyet (több mint 10 000 koronáról szólt) megküldte az alispánnak. Az alispán visszaküldte a községnek azzal, hogy erre nem illetékes, hanem forduljanak igényükkel a kaposvári körletparancsnoksághoz.

79 Ez megtörtént, de a számla kiegyenlítésére mégsem került sor, ugyanis az évekig húzódó ügy végén a katonai parancsnokság közölte, hogy az iratok elvesztek és csak akkor fizet, ha tételszerűen és hivatalosan tudja a község igényét igazolni. Természetesen eredeti okmányok nélkül azt a község nem tudta prezentálni. Nem jártak jobban a gyönkiek sem. Velük egy év múlva azt tudatták,

80 hogy a kérdéses alakulatok időközben megszűntek, a felelős parancsnokok pedig részben leszereltek, illetve különböző csapattestekhez helyeztettek át. Annyit megállapítottak, hogy az elszámolást abban járatlan személyek szerkesztették, amiből valós adatok megállapítása nehéz feladat. A katonai visszaélések egy másik fajtáját mutatja a dunaszentgyörgyi főjegyző, Takács jelentése, amelyet a főszolgabírónak küldött.

81 „A rekviráló katonák a vízen úszkáló kacsákra lövöldöztek". Gorombán viselkedtek a lakossággal, erőszakosan rekviráltak stb... A községi főjegyző szerint a községben ilyen atrocitásokat még a Tanácsköztársaság alatti ellenforradalom leverése után sem követtek el a vörös katonák. Ezekért „most már kezd községemben ellenszenvessé válnia nemzeti hadsererg, mert a lakosság csak azt látja, hogy Tolnán állomásozó egyes tagjai a békés polgárságot erkölcsi és anyagi értelemben folyamatosan bántalmazzák." 258