Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241
élés megszokása okozza sokaknál a lopást, hanem a mindennapi betevőfalathoz való hozzá nem jutás, a család éhezése. Az erőszakkal katonának elvitt cselédek és mezőgazdasági ipari üzemekben foglalkoztatott munkások családjai sok esetben nem kapták meg a járandóságukat. A hatóságoknál sokasodnak azok az akták, amelyek a járandóságok ki nem fizetésével kapcsolatosak 74 , pedig a kormány a 6409/1919. M. E. számú rendeletével meghatározta, hogy a szolgálati szerződések tényleges katonai szolgálatra bevonultak esetében nem szüntethetők meg, a gazdák és az üzemek kötelesek a bevonulás idejére a bevonultnak, illetve családtagjainak az illetményt és járandóságot hiánytalanul kiszolgáltatni. Néhány nappal később a központi kormánybiztos utasítására, a megyei kormánybiztos, Battlay körlevélben hívta fel a főszolgabírák és az elöljáróságok figyelmét a rendelet betartására. Gondoskodott nagyobb nyilvánosságról is, megjelentette a megyei lapban, nyilván célja a gazdák önkényeskedései elleni hangulat lecsillapítása és egyben a basáskodók figyelmeztetése. Hasonló céllal utasította a kerületi kormánybiztos közvetlenül az alispánt azon kisgazdaságok munkaerővel való ellátásáról, amelyből a családfenntartó katonai szolgálatra bevonult és a segítség feltétlenül szükséges. Az összeírási és megoldási feladatot az elöljáróságok kapták. A segítés időtartama 2 hét. A segítést napszámért mezőgaz'dasági munkásokkal kellett megoldani. Ez idő alatt az őszi mezei- és az állatok körüli munkát is el kellett végezni. Ha indokolt volt, a 2 hetet meg lehetett hosszabbítani. 1919 októberében megkezdődött a karhatalom kiegészítése az ún. csendőrtartalék bevonultatása. Besorozták azokat, akik a korábbi katonai sorozáson felmentést kaptak, de katonailag kiképzetlenek voltak, valamint a 21-24 és 36-45 éves korosztályhoz tartoztak. Nagyon vigyáztak az arányokra (40% fiatalabb és 60% idősebb korosztályokból került behívásra). Főszolgabíró, illetve polgármester elnökletével bizalmi testület és a kiküldött katonatiszt döntötte el az illető megbízhatóságát. (Nem bízták a községi képviselőtestületekre!) Mivel az október 24-25-től tervezett bevonulás 2 hónapos időtartamú volt, így a felmentéseket szigorúan vették. Horthy a dunántúli központi kormánybiztosnak írott utasításában kiemelte, hogy a felmentések kizárólag a körletparancsnok hatáskörébe tartoznak. A két hónapos turnusok elvben lehetővé tették a munkahelyi és egyéb problémák figyelembevételét: sőt a tanítók, egyéb állami alkalmazottak: portások, vasutasok, távirdai dolgozók felmentését. Hogy mennyire nehezen folytak a sorozások azt bizonyítják az egyre sokasodó számú rendelkezések. Pallavicini, a dunántúli központi kormánybiztos 1919. november 6-án 75 arról ír a kormánybiztosoknak, hogy a „Győr vármegyei és Győr törvényhatósági város kormánybiztosánakjelentése szerint az ottani lakosság nagy része, különösen a megbízható gazdaközönség, nem viseltetik a nemzeti hadsereg iránt kellő megértéssel és oly nagy szeretettel, mint az nemzeti létünk, jövőnk, boldogulásunk egyetlen biztosítéka, minden magyar ember részéről megérdemelne. "Úgy véli, hogy a kormánybiztosok egy része nem tanult a közelmúlt eseményeiből, a valóságtól elszakadva ma is papíron kíván igazgatni. „Kérem a kormánybiztos urat, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel, ha szükséges, a legradikálisabb eszköz alkalmazásával is hasson oda, hogy a közigazgatási tisztviselők és községi elöljárók, a községi bíróktól fel az alispánig, a közigazgatás nagy feladatait - új korszaknak és keresztény nemzeti szellemnek megfelelően egyfelől kellő eréllyel, de másfelől a néppel való állandó közvetlen érintkezéssel, a meggyőzés hatalmas erejével oldják meg. "A jegyzők: pl.: a községi összejöveteleken vegyenek részt, a gazdák bevonulásra kötelezett fiaikkal értessék meg, hogy a nemzeti hadseregbe való belépés elsőrendű hazafias kötelesség. A hivatalos álláspont szerint kitüntetésnek kell vennie az ifjúnak, hogy a hadvezetőség a kezébe fegyvert ad. Feladata nem a rablás, mások vagyonának elprédálása, védtelen emberek életének kioltása, hanem a vagyon és életbiztonság helyreállítása, a haza védelme. Battlay levélben adta tovább az utasítást és egyben információt kért az alispántól a megyei helyzetről. Még az információ megérkezése előtt jelentette a belügyminiszternek, 17 257
