Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

A vármegye illetékesei igyekeztek a fővezérséggel azt elhitetni, hogy a főleg nemzetiségek által lakott járásokban

69 és azért alakult ki ilyen helyzet, mert a németekben nincs meg a kellő nemzeti öntudat. A vizsgálat során azonban kiderült, hogy nemcsak a német nemzetiségek, de a magyar anyanyelvűek sem szívesen mentek katonának, sokan a sorozást újabb háború folytatásának vélték és ebből már elegük volt. A különítményesek megyei garázdálkodása még elevenen élt az emberek tudatában. A dunaszentgyörgyi, paksi, tamási vérengzések nem tették vonzóvá a Nemzeti Hadsereget. A hazafias szólamok ellenére naponta kapták a hatóságok a felmentési kérelmeket. Mivel a hadkötelesek megbízhatóságának és felmentési javaslatának minősítői a községi elöljáróságok voltak, kiderült, hogy számtalan visszaélésre került sor. Akik bevonulásukat nem tudták megakadályozni, azok családtagjaikon keresztül minden eszközt megpróbálva (még megvesztegetést is) igyekeztek a legkülönbözőbb ürüggyel minél előbb leszerelni. A hadsereg szerepét hangsúlyozta Horthy szekszárdi beszédében: „aMagyar NemzetiHadsereg azt a gyökeret képezi, amelyből a magyar nemzet fája még kihajthat. "Hamis, illozórikus képet festett a hadsereg és a polgárság kapcsolatáról. „Régi időkben a katonaság és polgárság között ellentét volt érzéseiben és gondolatban. A magyar nemzeti hadsereg ledöntötte ezeket az ellentéteket... "Nagyon hamisan csenghettek ezek a szavak a megyei vezetők fülének, hiszen szinte hetente kellett foglalkozniuk a polgárság és hadsereg, hatóságok és hadsereg kapcsolatával. Forster alispán körlevelében kért körültekintőbb elbírálást a hadkötelesek megbízhatóságáról, mert a tapasztalat szerint olyanok is bekerültek, mint megbízhatók, akik a hadsereg szellemét rontják, súlyát és értékét csökkentik. Mivel a behívójegyeknél is voltak visszaélések, elrendelte azok soronkívüli kézbesítését és a kézbesítés idejét meghamisíthatatlan módon (tintával és a nap kiírásával) kellett feltüntetni. A helyi hatóságok sorozáshoz való hozzáállását mutatja, hogy a katonai körletparancsnokság bizalmas levéllel fordult a kormánybiztoshoz és jelezte,

71 a legénységben azon tudat élését, hogy a politikai hatóságok, különösen a jegyzők nem a legnagyobb lelkiismeretességgel látják el feladatukat a felmentések és behívások elintézésénél. Miként a háborúban, úgy most is a protekció és megvesztegetés uralkodik. Kiderült a levélből az is, hogy a kézbesített meghívásokat követően a községi illetékesek nem ellenőrzik a tényleges bevonulást, hanem a be nem vonultakat a csendőrségnek kell megkeresni. Az ellenforradalmi rendszer szeptemberben nem mert megpróbálkozni a 25 évnél fiatalabb korosztályok bevonultatásával. Ahhoz előbb hatalmi pozícióit igyekezett megerősíteni. Másrészt a 25 év felettiek már kiképzett katonák voltak, gyorsítani lehetett a képzést. A községekből érkező jegyzői jelentések

72 az elégedetlenség fokozódásáról szóltak. A bevonulások után egy hónappal várták a fiatalabb évfolyamokat érintő sorozások megkezdését és az idősebbek (többségük családos) leszerelését. A helyi hatóságok még hozzávetőlegesen sem tudtak a felvetődő problémákra választ adni. Az elégedetlenség növekedésének több összetevője volt: A 25-35 évesek katonai behívása miatt a falvakban több kisgazdaság teljesen munkáskéz nélkül maradt. Mivel az őszi mezőgazdasági munkák végzésére nem volt ember, sok család következő évi kenyere veszélybe került. A közélelmezési gondokat sem sikerült megoldani. Az ellátatlanok problémái, a hiányos kifizetések, a növekvő árak miatt sokasodtak. A létbizonytalanság sokakat érintett, így nem csoda, ha a lopások, és rablások meglehetősen sűrűn előfordultak. A völgységi főszolgabíró szerint ennek fő oka

73 „a kommunizmus, amely egyes társadalmi rétegeket könnyű megélhetéshez szoktatta. "Nem új ez a szemlélet. A Tanácsköztársaságot követő időben újságok lapjain, hivatalos jelentésekben gyakran találkoztunk hasonló megfogalmazásokkal. Az ellenforradalmi rendszer számtalan problémája létrejöttének, megoldatlanságának okozójaként a Tanácsköztársaság rendszerét emlegeti. Azt azonban a főszolgabíró mégis csak kénytelen elismerni, hogy a rendhez és nyugalomhoz nemcsak nagy létszámú, állandó csendőrség felállítása szükséges, hanem a „rendes ellátást is be kell vezetni. "Vagyis nem a könnyű, azaz munkanélküli jövedelemből való, 256