Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

középosztály kellő belépődíj ellenében ott lehessen - hónapokig tartott. Az ítélkezésre 1920. május 20-án került sor. A sajtó mindvégig - a hivatalos politikának megfelelő „tárgyilagossággal" - tudósított. Kövendy Sándort az elsőrendű vádlottat életfogytiglani, Dürr Bélát, Kemény Sándort és Ulrich Antalt 10-10 évi fegyházra ítélték. A többiek büntetése 0-2 évig terjedt. Kövendy a fogolycsere-egyezmény keretében később kijutott a Szovjetunióba.

35 1920-ban több tömegperre is sor került Tolna megyében, a Tamási ellenforradalom leverése miatt 27, a madocsai ellenforradalom elleni fellépés miatt 48, a Gindlicsaládiak perében 22, és a dunaszentgyörgyiek perében 16 embert állítottak bíróság elé. A tömegperek mellett szinte naponta tudósította olvasóit a megyei újság a különböző ítéletekről, egy-egy körözött kommunista elfogásáról, bíróság elé állításáról. Michalik Gézát a paksi ármentesítő társulat főmérnökét, a bolsevizmus alatti viselkedéséért hivatalvesztésre ítélték.

36 A valóságban a fő ok az volt, hogy felesége a paksi direktóriumot vezette. Michalik Gézánét felakasztották és férje ellen, aki csak korábbi munkáját végezte, szintén retorziót alkalmaztak. Rákosi Lajost a szekszárdi forradalmi törvényszék vádbiztosát 3 évre ítélték, mert a vörös katonákkal bántalmaztatta az ózsáki intézőt.

37 Mint az anyagokból kitűnt a bántalmaztatás csak ürügy volt. A börtönviszonyokra utal, hogy a fogházban a vádlott megbetegedett és majdnem megvakult. Kisszékelyi kommunistákat ítélt el a megyei törvényszék: Kómer Andrást, aki a megyei intézőbizottság népjóléti osztályát vezette - orgazdaság és bűnpártolás ürügyén 4 évre, Dick Györgyöt a direktórium alelnökét, mert az „Igazság" c. szocialista-kommunista újságban cikkeket írt, izgatásért 2 év és 6 hónapi börtönre ítélték.

38 1921-1922, sőt még 1923-ban is folytatódtak a bírósági számonkérések. Ez a hivatalos megtorlás egyaránt szolgálta azt a célt, hogy az embereket megfélemlítse és elvegye kedvüket egy újabb forradalomtól. A mondvacsinált ürügyek, koholt vádak alapján meghurcoltakban és ismerőseikben semmi kétséget nem hagyhatott az ellenforradalmi rendszer reagálása a demokrácia igényére. c) Szervezetek, egyesületek, körök működésének korlátozása A közigazgatás restaurációját követően a községi elöljáróságok nem nézték szívesen a településeken létező és működő munkás, illetve paraszt szakszervezetek és különböző egyesületek, körök működését. Tevékenységüket a tanácsköztársaság maradványának tekintették és megtorlásként mielőbbi beszüntetésükre kértek utasítást feletteseiktől. A dombóvári főszolgabíró a szakcsi elöljáróság kérését tolmácsolta a kormánybiztosnak, amikor a kisgazdakör megszüntetését javasolta. Indok: „abban - a szakcsi elöljáróság előterjesztése szerint - kommunizmus elveit elfogadó egyének vannak?* A völgységi főszolgabíró sürgette a járásban lévő szocialista pártszervezetek, építőmunkások, alkalmazottak, tanítók és földmunkások szakszervezeteinek és közalkalmazottak szövetségének feloszlatását.

40 A központi járás főszolgabírója Kistengelicen, Tengelicen, Tolnán, Simonmajorban és Őcsényben vélte szükségesnek az egyesületek és csoportok mielőbbi megszüntetését.

41 Valószínűleg a többi járásból is hasonló kérelmek futottak be a főispán kormánybiztoshoz. Bartal Aurél a jelzésekre azonnal reagálva 1919. augusztus 29-én a következő rendelkezést adta ki. „A Tanácsköztársaság bukását követő társadalmi és politikai megújhodás szükségessé teszi a letűnt irányzat szolgálatában állott szervek működésének és fennállásának, mint a nagy átalakulás akadályainak azonnali megszüntetését. Elrendelem ennélfogva a tanácskormány uralma alatt ennek céljait szolgáló ipari- és földmunkások, valamint magán- és köztisztviselők kebelében alakított mindennemű politikai párt és szakszervezet azonnali feloszlatását, vagyonának leltározását és zár alá vételét. "

42 248