Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

Az ingóságokat (bútor, irodai felszerelés stb...) a szervezetek helyiségeiben ideiglenesen meghagyták, a helyiségeket lezárták és lepecsételték. A készpénzvagyont az illetékes adóhivatalban helyezték el azzal, hogy a pénz feletti rendelkezés jogát a főispán magának tartotta fenn. Az eljárás eredményéről a leltár egy példányával, annak megjelölésével, hogy az adóhivatalban elhelyezett készpénzvagyonból mennyi a kék és mennyi a fehér pénz, részletes és kimerítő jelentést várt el 8 napon belül. Bartal intézkedésével 3 héttel megelőzte a központi kormánybiztos és egy hónappal a kormány hasonló rendeletét. E három rendelkezés közül övé volt a legradikálisabb, hiszen 3 héttel később a központi kormánybiztos, Pallavicini az egyesületek működésének a legszigorúbb és éberebb ellenőrzését rendelte el. „Amennyiben azok működése ellen a legcsekélyebb kifogás volna tehető, az egyesületek működésének korlátozása vagy felfüggesztése céljából javaslatát hozzám megtenni szíveskedjék." Bartal ezen már túllépett, hiszen anélkül, hogy a működést vizsgálta volna, a Tanácsköztársaság idején létrejött minden szervezet tevékenységét felfüggesztette. Rendelkezését megküldte a belügyminisztériumnak, de az sem ekkor sem később nem reagált a megyei rendelkezésre, amely Tolna megye területén évekig érvényben maradt. A helyi közigazgatás nem vizsgálta, mely szervezetek alakultak a forradalmak előtt, csak azt nézte működtek-e a forradalom idején, ha kellett, mondvacsinált ürüggyel, vagy indoklás nélkül Bartal rendeletére hivatkozva, a megyében működő valamennyi munkás-, paraszt- és tanítószervezetet, egyesületet megszüntették. 1919. szeptember 30-án a Friedrich-kormány rendeletileg szabályozta az egyesületi és gyülekezési jogot.

43 A rendelet az őszirózsás forradalom előtt működött egyesületek további tevékenységének folytatását, illetve újbóli megkezdését engedélyezte. Kimondta, hogy a forradalmak idején alakult egyesületek alapszabályaikat kötelesek a rendelet hatálybalépésétől számított 30 napon belül a belügyminiszternek láttamozás végett bemutatni. Akkor is újból kell láttamoztatni, ha változás következett be az alapszabályban. Új egyesület alakulását is engedélyezheti a belügyminiszter, ha az közérdekből indokolt. A rendelet szankciói hat hónapi elzárást és 2000 korona pénzbírságot jelenthettek. Tolna megyében nem a kormány, - hanem Bartal rendeletét hajtották végre. A rendelkezésünkre álló adatok szerint 53 községben 124 párt és szakszervezeti csoportot, egyesületet és kört szüntettek meg 1919. őszén.

44 A megtorlás, a rendszer „önvédelmi jellegű" terrorintézkedései sokasodtak. d) Internálások, rendőri felügyelet alá helyezések 1919. szeptember 17-én, Pallavicini központi kormánybiztos közölte a megyei kormánybiztossal, hogy a fővezérség rendelkezésének megfelelően a vármegyei katonai parancsnokság a gyanús, magát igazolni nem tudó egyéneket vármegyénként gyűjtőtáborban helyezze el mindaddig, amíg magát igazolni nem tudja. A rendelkezésből kitűnik, hogy a „kommunista bűncselekménnyel terhelt egyének részére már elrendeltetett gyűjtőtábor felállítása", a gyanús egyéb elemeket ezen táborokban javasolja a rendelkezés elhelyezni. A fő ok az, hogy ily módon a fenntartási költségek redukálhatok. Szegheő alezredes október 18-i levelében beszámol a főispánnak arról, hogy a gyanús egyéneket szintén a tolnai laktanyában felállított megyei táborba internálják. A civilek begyűjtése tehát megoldható, csak élelmezési költségeikről kell megállapodni a felsőbb katonai hatóságok egyetértésével.

45 A Friedrich-kormány internálási rendelete 1919. november 6-án látott napvilágot. E rendelkezés tulajdonképpen egy már hónapok óta alkalmazott formát legalizált. A nemzeti hadsereg a Dunántúlon alapos munkát végzett. A vármegyei gyűjtőtáborok - ekkor már a törvényszéki fogházakhoz hasonlóan - gyanúsnak minősítettekkel voltak tele. A rendelet központi internálótábornak nyilvánította a hajmáskéri volt leszerelő tábort. 249