Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

szervezeteiben keresi érdekeinek képviseletét. Ilyen szervezeteknek tűnhettek szemében itt a Dunántúlon a század első évtizedének végén - a Szabad Gazdák Egyesülete s az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárt. 3. „Menekülő forradalom" A kivándorlásról, mely utolsó választási lehetősége volt a nyomasztó gazdasági, szociális és politikai viszonyok elől menekülni kényszerülő szegénységnek - már több alkalommal tettünk említést. A kiváltó okokról és a megmozgatott tömegek struktúrájáról részletesen - most az 1905-07-es időszak történeti elemzése után szólunk. Figyelmet érdemel az a tény, hogy az 1899-1908-as (fő kivándorlási időszakban) a kivándorolt 10 ezer fő 70°/o-a éppen 1905-07-ben vette kezébe a vándorbotot. Ebben az időszakban Tolnában nagyobb volt az ezer lélekre eső kivándorlók száma - mint pl. a Dunántúl többi megyéjében. Kik távoztak, s mi hajtotta őket? Elsősorban a mezőgazdasági keresetből megélni nem tudó s egyéb foglalkozásokban alkalmazást nem találó elemek távoztak külföldre. Elhatározásukat könnyűvé tette, hogy nem volt sok vesztenivalójuk. Ha rendelkeztek is egy kis földdel - azt előbb a gabonaválság, majd az általánossá vált filoxéravész, a fokozódó közterhek fogyasztották meg, s végül az árverések felemésztették. Egy végsőkig elkeseredett faddi paraszt Fiúméban, az Ultónia fedélzetén így indokolta elhatározása okát: „szíve vérével szereti a földet, amelyről elmenni kénytelen, mert nem lehet megélni ott, ahol érdemes kereset csak a nyár és ősz néhány hónapjában van".

118 Valóban, az USA-ba 1905-07 között távozók közt is zömében (72,9%-ban, országosan csak 66,4%-ban) őstermelőt, ezen belül főleg mezei munkást és cslédet találunk. Tolna megye alispánja 1906-ban arról számolt be, hogy a kivándorlás túlnyomó részében, 95%-ig a mezőgazdasági proletariátusra esik. Megállapította, ha további munkaalkalmat sürgősen nem teremtenek, akkor a mezőgazdaságot a csúcsidőben a munkáskéz hiánya újabb válságba fogja sodorni.

119 Valóban a legértékesebb munkaerő távozott, ezt a statisztikai adatok is mutatják: 1905-07-ben a megyénkből az USA-ba vándorlók 85,5%-a produktív korú volt, 10%-kal meghaladta a dunántúli és az országos hasonló arányt.

120 Hogy a kivándorlók számát csökkentsék, az alispán már 1906-ban szigorúan utasította az elöljáróságokat, hogy az útlevelek kiadását lehetőleg tagadják meg. Miután az „erélyes óvóintézkedés" nem járt hatással - az alispán az elszerződött arc'ómunkások és a cselédek útlevél iránti kérelmét következetesen elutasította.

121 A „menekülő forradalom" felgyorsulásának okait - a már említettek mellett az 1904-es aszály és a nyomában járó 1905-ös állatvész pusztításaiban is keresnünk kell. Főképpen azonban abban, hogy 1906-07-ben a nagybirtokosok és bérlőik az 1905-ös sikeres cseléd- és aratósztrájkban kitűnt munkásokat - a gazdasági munkák idején diszkreditálták. A kivándorlás részletes okait keresve két kortárs szociológusra is hivatkozunk. Leopold Lajos: Egy pusztuló vármegye emlékirataiból alcímmel írt tanulmánya a feudális csökevényekkel terhelt, stagnáló Tolna megye kapitalisztikus átalakulását sürgette, keresve, a legfőbb termelőerő, a munkásember itthon tartásának lehetőségeit. Elmélet nélkül c. gyűjteményes kötetében még mélyebben és sokoldalúbban kutatta a kilábolás öszszetevőit.

122 Hegedűs Lóránt, a Társadalomtudományi Társaság alelnöke 1905-ben a Budapesti Szemle hasábjain egy cikksorozatban foglalkozott a dunántúli kivándorlás okaival. Bevezetőben a hazai és az amerikai megélhetési különbségekre mutatott rá. Utalt a sokféle állami, vármegyei, községi, úti, betegápolási, fogyasztási, egyházi, stb. adók nagyságára. A falvak népe jól tudta - jegyezte meg máshol -, hogy az USA-ban évi 3-400 dollár alatt nem is adóztathatják meg a munkásokat. Ott a betanított munkások fizetése 231