Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

300 dollár volt, ami itthon 1440 koronának felelt meg. Tolna megyében az agrárproletárok 1905. évi átlagkeresete - 381 koronát tett ki!

123 Hegedűs az OMGE uraival vitázva leszögezte, hogy miután a Dunántúl elindult az intenzív gazdálkodás útján, - minden akadály és a kivándorlás minden oka kettős erővel jelentkezik! Konklúziója Leopoldéhoz hasonló volt. „Nagy és gyorsan fejlett gyáripar nélkül el sem képzelhetjük a Dunántúl jövőjét"

124 - Egyelőre - írta - az áradatot csak földdel lehet itthon tartani. Ajánlata a következő volt: a kötött birtokot, elsősorban a hitbizományi fel kell osztani és át kell alakítani parasztbirtokká. A telepítés célját abban látta, hogy a kisbirtokos és családtagjainak munkaerejét az intenzív gazdaságok és a gyárak felhasználhassák.

125 Javaslata céljával Leopold is egyetértett, de hozzátette: a földéhséget (illetve a birtokosi létet) nem lehet abszolutizálni, mert - szerinte - az Amerikába kivándorló parasztságnak csak töredéke foglal a nyugati államokban földet, zömük ipari munkássá válik, Jeléül annak, hogy a földéhség Magyarországon is a jobb megélhetésre való törekvésnek csupán egy sajátos kategóriája".

126 A drága, és röghöz kötést eredményező telepítés helyett földbérlő szövetkezetek létrehozását sürgette. Szerintünk is a termelés szempontjából nem lényeges, hogy a gazdálkodók az általuk művelt földnek tulajdonosai vagy bérlői. Sajnos szegényparasztságunknak sem a telepítéshez, sem a bérletekhez nem állt rendelkezésére elegendő tőke. Csak a sikeres kivándorlásban bízhatott. 1906-tól azonban ez a csatorna is eldugult, sőt az amerikai válság kapcsán 1907-ben megindult a tömeges visszaáramlás. Jöttek, bár nem kívántak hazajönni. Nem várta őket itthon újabb munkaalkalom - csak a munkanélküliek, az elégedetlenek tömegét szaporították. 232