Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

Lajos 5000 főre, a megye lakosságának 2%-ára becsülte az év első felében útlevéllel s anélkül kivándoroltak számát.

112 Az orvosszerül ajánlott parcellázásoknak - a polgárság köreiből is - egyre többen felismerték az uzsoraakciós jellegét. A Tolnavármegye Tegyünk a népért című cikkében olvashatjuk: „a divatban lévő parcellázások úgyszólván kivétel nélkül egészségtelen alapokon állnak, csak a kapzsi magánspekuláció és a bankok látják hasznát". Javaslat: vegye az állam kézbe a parcellázást!

112 A felcsigázott magas árakhoz felvett kölcsönök a kis parcellák tulajdonosait előbb-utóbb vagyoni romlásba vitték. A paraszti közvélemény egy része a keresztényszocialisták által a nagybirtokon javasolt kisbéried rendszer kiépítésétől várta sorsa javulását. Vitkovics Ferenc, szakcsi plébánosnak a földbérlő szövetkezetek jelentőségéről tartott pécsi előadása magán viselte a kisbirtok fölényéről alkotott dávidi elmélet jegyeit.

113 Itt említjük meg, (s erre a szakirodalom eddig nem utalt - szerző) hogy a következő években éppen Tolna megyében, a Szakcs környékén kibontakozó Szemere-mozgalom alapvonásai már megtalálhatók a Vitkovics-féle bérleti-szövetkezeti mozgalom elméletében és gyakorlatában is.

114 1907-ben szemmel láthatólag megtorpant a Tolna megyei földmunkásság és szegényparasztság szervezkedése és harca. Ez az év is lényegében sztrájkoktól mentesen zajlott le. Az előző évihez hasonlóan a helyi aratók lehetetlenné tételére az uradalmak vendégmunkásokat szerződtettek, a községeket pedig csendőrséggel rakták meg. Egyedül a dunaföldvárijárásban, Kiskajdacson került sor munkamegtagadásra, ez is cselédsztrájk volt. Az egy hektoliter rozzsal több konvenciót követelő cselédeket - még a régi cselédtörvény, az 1876. évi XIII. te. alapján - 50-50 korona pénzbüntetésre ítélték.

115 November 1-én aztán Tolna megyében is kihirdették a középkorinak ható, éppen azért „derestörvény"-nek nevezett 1907. XLV. törvénycikket. A sztrájktörvény életbeléptetése lezárt egy korszakot - szinte jelképezte a földmunkásmozgalomra rövid tíz éven belül mért arculcsapást. Mint ahogyan Szakács Kálmán írja: „a sokkhatás okozta lélektani deprimáció mérhetetlen volt; hosszú időre elvették a mezőgazdasági munkásság reményét attól, hogy sorsán változtatni tud".

116 A Tolna megyei földmunkásmozgalmat is dezorganizálta a koalíciós kormány üldözése, mellyel szemben a földmunkásszövetség is tehetetlen volt. 1907 végére a szövetséghez kapcsolódó valamennyi földmunkásszervezet áldozatul esett az önkényesen fellépő hatóságokkal szemben. Természetesen féllegálisan, vagy éppenséggel teljes illegalitásban továbbra is működtek csoportok: pl. Bonyhádon, Pakson. Erre vet fényt a Baranya, Tolna, Somogy megyei szociáldemokrata földmunkások 1908 februárjában Pécsett tartott megbeszélésének jegyzőkönyve. A küldöttek - a mozgalmat sújtó hatósági terror mellett rámutattak a földmunkásság sorait megosztó szakszervezeti harc (MFOSZ-OMSZ ellentét) veszélyeire is. Sőt arról is említést tettek, hogy az Áchim-féle Parasztszövetség Tolna megye Duna melléki falvaiban szervezőmunkát folytat. - A földmunkások a MFOSZ programjából elsősorban annak osztályharcos szemléletét, a földkérdés elhanyagolását kifogásolták: az olcsó földbérlet és az igazságos legelőfelosztás programba vételét sürgették. Kellő támogatás híján - mint ahogy az egyik küldött önkritikusan mondta, „elkeseredett nyomorúságukban csak lázadozni és verekedni tudnak".

117 Tény, hogy az MSZDP-hez tartozó földmunkásszervezeteknek nem sikerült kellő tömeghatást kiváltó, aktivizáló célokat kitűznie. Az MSZDP-nek, melynek vidéki tevékenységébenjoggal kellett az uralkodó osztály repressziójától tartani, bázisát mégsem korlátozhatta csupán az ipari munkásságra. Ha a párt tovább akart lépni szövetségi politikájában, akkor mihamarabb vállalkoznia kellett külön agrárprogram kidolgozására. Olyan földreformjavaslat előkészítésére, mely a nagybirtok szétverése útján parcellázást és kisbérleteket tud kilátásba helyezni. Ezen az alapon nemcsak az agrárszegénység egészét érezhette volna maga mögött a mozgalom, hanem kivívta volna magának a birtokos parasztság támogatását is. Ellenkező esetben várható volt, hogy maga a szegényparasztság is a parasztság önálló 230