Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

szegény népnek. A sztrájk eredményességét a hivatalos statisztika is bizonyítja... Az aratási kereset 1905-ben Tolna megyében 138 korona volt az előző évi 123 koronához képest. A cselédbérek tekintetében 40 korona, azaz 8-9%-os volt az emelkedés. (Ld. még I—II. grafikon.) c) Hogyan érték el a fenti béremeléseket az érdekelt földmunkások? Alkalmazták az ipari munkások harci fegyverét, a sztrájkot. A korábban már vázolt módon végszükségbe került aratók nagy tömegei ad hoc, egyszerre tagadták meg a munkát. Amilyen gyorsan határoztak - olyan gyorsan cselekedtek is. Eruptív-lázadó volt a harci formájuk. Vagy hozzá sem fogtak a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítéséhez, vagy abbahagyták a már megkezdett munkát. Ez a mozgalom csak radikális lehetett - mérsékelt egyezgetésre szerződéskötéskor, de még kevésbé utána - nem volt lehetőség. Látszólag ennek ellentmond az a tény, amit legkülönbözőbb közigazgatási jelentések is elismertek -, hogy a már egyszer sztrájkba állt tömegek erejük tudatában csendesen várták az eredményt, melylyel szemben (miközben a gabona beérett s naponta pl. a tamási járásban 100 000 korona veszteség keletkezett) az úri világ gyakorlatilag tehetetlen volt. „Nem is képzelhető az osztályharcnak veszedelmesebb alakja, mint az érett gabona lábon hagyása... Minden elmulasztott nap helyrehozhatatlan veszteséget jelent a termelőnek"

67 - írta később a megye neves közgazdásza, Leopold Lajos. Az aratógépeket nélkülöző földbirtokosok és bérlők hiába alkalmazták a „rabszolgatörvény-t". Hiába hozattak - a kivándorlás következtében előállott relatív munkaerőhiány miatt a távolból drága, de a dús és megdőlt gabona aratásában járatlan vendégmunkásokat meghátrálásra kényszerültek. Ez a sztrájk egyszerre jelentett vádiratot a tőkés kizsákmányolással és a vele szimbiózisban létező feudális jellegű munkaviszonyokkal szemben. Közvetetten felszínre hozta az extenzive termelő és tőkeszegény magyar mezőgazdaság összes betegségét. Azzal, hogy az agrárproletariátus az 1876. XIII. te. és az 1898. II. te. büntető szankcióinak ismeretében kiállt a munkából, a felvonuló karhatalomnak nem engedelmeskedett, nem ismerte el a közjogi erőre emelt magánjogi szerződés érvényességét. A gyülekezési jogot a maga belátása szerint értelmezte, s tettei védelmére öntudatosan a törvényen kívüli állapotokat hozta fel. Hitt abban, hogy az igazságtevésnek itt és most, élet és halál közt kell eldőlnie. Ez - a maga részéről - egyrészt a fennálló állami és társadalmi rend diszkreditálását jelentette, másrészt kifejezte vágyát és érettségét a demokratikus jogok gyakorlására. Ezt a törekvést a szeptember 15. előtti tömegmozgalmak még markánsabban aláhúzták. Jellemzően írja Szakács Kálmán, hogy a szegényparaszti mozgalmak „egyik mozgató rugója... társadalmi kitaszítottság elleni lázadás... a politikai emancipáció kiharcolása, a merev megkülönböztető társadalmi elszigeteltség részbeni feloldása: emberré legyen az ember, szabad bérmunkássá a munkás a polgári jogegyenlőség alapján".

68 Eddigi elemzésünk alapján az. 1905 nyarán lezajlott sztrájkmozgalom központjában gazdasági célok: magasabb munkabérek és jobb körülmények, valamint ezek hátterében, de velük szoros kapcsolatban lévő társadalmi emancipációs törekvések álltak. 3. A következőkbnen arra kívánunk feletet kapni, hogy mennyire volt szervezett a mozgalom, milyen erők vezették és hajtották előre? Közismert az úri közvélemény azon szemlélete, miszerint minden földmunkás-és szegényparaszti mozgalom mögött „izgatást és bujtogatást" kell gyanítani. Ez az érvelés taktikai indíttatású, s csak arra szolgál, hogy bizonyítsa: a falusi munkásság mozgolódása kizárólag külső okokra vezethető vissza. Ha van is probléma a mezőgazdasági proletariátus körében - az altruista vagy más karitatív eszközökkel megoldható - körülbelül így fogalmazható meg az ún. szociális politikai alapgondolata. Mégis vizsgáljuk meg - folytattak-e valójában „izgatást", vagyis sztrájkagitációt Tolna megyében a szocialista pártok; vajon késztettek-e első bérmozgalmat az itteni szegényparasztság körében? a) Vizsgáljuk meg először az SZDP tevékenységét! Mint arra utaltunk - a párthoz kap223