Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

csolódó szakmai csoportok vezettek sztrájkokat a megyében, s ezek példája elevenen hatott főleg a keleti járásokban, de a földmunkások bérharcra való felhívásáról nem tudunk. A szakirodalomból is jól ismert azt a tény, hogy az Országos Földművelő Bizottság augusztusban dicsérettel illette a pécsi földmunkásszervezetet, - mely igyekezett a Dunántúl népét (tehát Tolnáét is - szerző) a munkásmozgalom körébe bevonni.

69 A szervezet ilyen irányú helyi tevékenysége nem ismeretes. Közvetett hatásának foghatjuk fel, hogy egy-két pártmunkás egyénileg, saját elhatározásából folytatott propagandát, pl. a dombóvári járás egyes falvaiban. Megemlítjük, hogy közvetlen a sztrájkot megelőzően, június 12-én a paksi „mezei munkásnép" előtt egy pártközpontból kiküldött szónok hallgatóit a magasabb munkabér követelésére szólította fel. A keresztényszocialisták lapja szerint a vezetőség nélküli nép lemásolta a kecskeméti mezei munkások „sztrájkpontjait" (?) s azokat benyújtotta a gazdáknak. A munkások kijelentették, ha az előnyöket békés megegyezéssel nem kapják meg, akkor sztrájkba lépnek.

70 A valóságban ezen a nyáron Pakson és a hagyományosan szociáldemokrata befolyás alatt álló Duna-menti községekben csak kisebb mértékű munkamegtagadásokra került sor - a mozgalom a nyugat-tolnai latifundiumok területén vált haragossá. Olyan helyen, ahol a Népszava július 1-i száma szerint „eddig a szocialista mozgalomnak még csak híre sem igen volt". A kirobbant sztrájkharcot a pártsajtó - Péter és Pál c. vezércikkében -jogosnak, indokoltnak tartotta: „tegyék le a kaszát, egy suhintást se tegyenek, rakják ölbe a kezeiket" hangzott a javaslat. Minden eszköz számításba jöhet - csak az erőszak nem - szólt az intelem.

71 Ez a hangvétel a későbbi napokban is megmaradt. A csendes bérharcként folytatott sztrájkmozgalmat a pártvezetőség nem igyekezett leszerelni! Szerintünk ez az álláspont egyenesen következett a párt módosított agrárpolitikájából, mely a földmunkásszakszervezet megteremtésére irányult. A Népszava kiküldött tudósítója egy helyen csodálkozva említette, hogy - szervezetlenségük ellenére - a sztrájkolok magukat szocialistának tartották.

72 Ebből az egy esetből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, hiszen sem egyéb sajtótermék, sem más írásos dokumentum nem nevezte 1905 nyarának megyénkbeli sztrájkolok szocialistáknak. Ilyen jelszavakkal, ilyen tartalmú követelésekkel maguk az aratók sem álltak elő. A napról napra közölt terjedelmes cikkeiben a Népszava következetesen visszautasította a lázítás gondolatát. - A kifejezést a nyomorral, a hatósági terrorral és a kíméletlen kizsákmányolással azonosította. A sztrájkmozgalom eredményeit a Népszava messzemenően elismerte, s a győzteseket példaképnek tekintette: „A dunántúli földmunkások megállották az első próbát, tanuljanak tőlük az ország - földművelői!"

73 Ugyanakkor cikkei a sztrajkolokat az eredmények megtartása érdekében tudatos szervezkedésre biztatták. A lap a pártra nézve kötelességének tartotta, hogy minden erejével tanítsa és „izgassa fel" az eddig magukra hagyott szegényparaszti tömegeket. b) Mi volt az újjászervezettek szerepe? A keresztényszocialisták és a néppártiak sajtója elsődlegesen Mezőfiéket vádolta a sztrájk kirobbantásával. Tény, hogy az USZDP kiépített szervezetekkel rendelkezett a tamási járásban és környékén. A sztrájk előtt az egyik pártvezető, Beller Ferenc beszédet tartott Ozorán, főleg a kisgazdák sorsáról és a földkoncentráció elleni védekezésről szólott.

74 Az itteni párttagság a Szabad Szó cikkein felbuzdulva írásba foglalta bérköveteléseit. Csupán ennek elutasítása után gondoltak sztrájkra, - ekkorra azonban a nagykónyiak letették a kaszát. Az előkészítetlenségre vall a helybeli Luliák Istvánnak 1956-ban elhangzott nyilatkozata is: „Nem tudtuk még akkor, hogy kell sztrájkot csinálni. Ezért csak mentünk pusztáról-pusztára és jött utánunk a nép."

75 Az 1905 június végi jelentések egybehangzóan arra utalnak, hogy a mozgalmak egyik központja Ozora volt. Az újjászervezett szociáldemokraták megbeszéléseiket Miklós István házában tartották.

76 Mire buzdította a Szabad Szó a sztrájk idején híveit? A lap több cikkében is a békés eszközökkel vívott gazdasági harcra, vagyis arra hívta fel olvasóit, hogy a munkaadókkal tár224