Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

ként az országban, hogy a gazdák dolgozzanak ki egy politikai agitáció céljaira is alkalmas programot.

59 2. A mozgalmak jellegére vonatkozóan több helyen találkozunk az „agrárszocialista" minősítéssel.

60 Mielőtt vitába szállnánk ennek a jelzőnek a jogosultságával - tisztáznunk kell: milyen kritériumok szükségesek ahhoz, hogy a mozgalom jellemző vonásait, azaz a jelleget megvilágíthassuk. Szerintünk vizsgálnunk kell: milyen osztályerők álltak a mozgalom mögött, milyen érdekeket képviseltek, s hogy az ellentmondásokat mely eszközökkel, hogyan akarták feloldani? - A fejezet első részében ismertetett előzményekre és okokra a továbbiakban csak utalunk. a) A mozgalom mögött a legszegényebbek, az arató napszámosok, a parcellás parasztok és a cselédek álltak. A puszták népének tömeges részvétele először tette a „csak" aratósztrájkokat arató- és cselédsztrájkká. Valami eddig nem tapasztalt nagy feszültségnek kellett fellépni a nagybirtok világában, sőt az egész magyar társadalomban ahhoz, hogy népünk „nagy némája", a cselédség a cselekvés síkjára lépjen. b) Miért folyt alapvetően az osztályharc? Az agrárproletárok elsősorban a tőlük télen kicsikart szerződésekben megszabott bérek felemelését és a rájuk erőszakolt szolgálmányok csökkentését, illetve eltörlését kívánták.

61 Dolgozatunk első részében már részletesen elemeztük a századfordulón kialakult keresményeket - itt csak egy-egy véleménnyel érzékeltetjük az adott viszonyokat. Majd az egyes földmunkás rétegek követeléseiről, illetve az elért eredményekről teszünk említést. Az egyik legilletékesebb, a tamási főszolgabíró összegezése szerint a megelőző 10 évben a mezőgazdasági viszonyok gyökeresen megváltoztak - a gazdálkodásban előtérbe került az állattenyésztés. Miután a latifundiumok a gabona mellett a takarmánytermesztésre helyezték a fő hangsúlyt, „a munkások - írja - azon hitben és meggyőződésben éltek, hogy daczára ugyanannyi munkájuknak keresményük mégsem üti meg a réginek mértékét". Sérelmüket fokozta, hogy ennek ellenére az uradalmak évről évre több diszkréciós munkát követeltek tőlük.

62 A dombóvári főszolgabíró jelentésében kifejtette, hogy a cselédek javadalmazása megrekedt a fél évszázaddal korábbi szinten. Újabb csapást zúdított az újdombóvári cselédségre az a körülmény is, hogy Eszterházy herceg tetemesen megemelte a bérleti díjakat, melyek profitcsökkentő hatását a bérlők a munkaintenzitás növelésével - valamint a bérek további leszorításával kívántak elejét venni.

63 Milyen követeléseket helyeztek sérelmeikkel szembe pl. a tamási aratók? A főbb pontok a következők voltak: 1. Gabonából a nyolcadik rész jár. 2. Fél hold kukoricaföld juttatása; ezzel szemben két kat. hold takarmánynemű betakarítása. 3. Behordás csak díjazásért. Munkaidő reggel 7-től este 6-ig. Vajon milyen javítást helyeztek kilátásba az uradalmak a július 2-i tamási gazdaértekezleteken? Forrásunk szerint: „1. Tizenegyedrész helyett tizedrészt. 2. A részt megtoldják 50 kg búzajavítással. 3. Egy robotnapot elengednek."

64 Mi volt a június 26-án Medgyespusztára „dorongokkal, botokkal" összesereglő cselédek kívánsága? 40 mérő tiszta búza, 30 kg hús; 200 korona pénz, egyszobás lakás, két db szarvasmarha tartása, két kat. hold kukoricaföld, évente négy nap vásárra menés stb.

65 Ezzel szemben a fent említett tamási értekezlet kilátásba helyezte a következő javítást: 1. Minden cseléd 40 korona kiegészítést kap. 2. A béresnek évi 12-28 napi robotját elengedik. 3. A bérjavítást minden negyedre megkapják. 4. Vasárnapi és ünnepnapi munkaszünet. 5. A cseléd orvosát, gyógyszerét és állami adóját a gazda fizeti. A zömében elfogadott új feltételek és bérek, ha kis mértékben is, de javítást hoztak a 222