Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

b) kishatárú, szegény községeké, melyek népessége közeli vagy távoli uradalmakban aratott, c) az uradalmi falvak elöljárósága ugyan minden esetben érdekelt volt, de miután tagjai a munkaadók közül kerültek ki és a munkások más közigazgatás alá tartoztak - intézkedni alig tudott.

41 Június 28-29-én Majsamiklósvárra 920, Újdombóvárra pedig 470 fő tartalékmunkás érkezett. Ettől kezdve az osztott és osztatlan katonai századok átirányítgatása, a cirkáló csendőrjárőrök mozgása szinte áttekinthetetlenné vált. Egy június 30-i összesítés szerint 22 század katonaság és 3 század csendőrség szállta meg a megye pusztáit.

42 Ezekben a napokban az idegent szokatlan látvány kötötte le: a vasút mentén mindenütt urasági kocsik várakoztak, hogy beszállítsák a csendőr- és katonatiszteket az urasági kastélyokba. A közös hadseregbeli és honvédkatonákat egyaránt szívesen fogadta az úri közvélemény. Hogy a törvénytelen kormány belügyminisztere küldte őket - ez ellen most senki sem protestált. A munkásokat hidegen hagyta a fegyveres demonstráció - nem féltek. A Népszava tudósítója egy munkást idéz, aki kijelentette: „Nincs az istennek annyi katonája és zsandárja, amennyi megfogathatná velem a kasza nyelét, ha én nem akarom megfogni. Engedjenek élni, akkor dolgozok, de anélkül nem".

43 Az érkező székely, szlovák és rutén kisegítő aratók a katonaság és a csendőrség fedezete alatt kezdtek munkához. Általában takarmánykaszálást és azok begyűjtését végezték, gabonaaratást nem bíztak rájuk. A sztrájkolok ellenszenvvel figyelték a jövevényeket, s igyekeztek a munkából kikergetni, illetve annak abbahagyására kényszeríteni őket. Sokan önként is abbahagyták a munkát. A kisegítő munkások nem tudták, hogy sztrájktörőknek kívánják őket felhasználni. Július 3-án a Fürgéden és Fornádon elhelyezett székely munkások - a karhatalom jelenléte miatt - megtagadták a munkát. Másnap Döbrönte-pusztán ugyanez megismétlődött.

44 Július 1-én a dunaföldvári járásba is átcsapott a sztrájkhullám - a nagydorogi Bezzegpusztán az aratók megtagadták a szerződés teljesítését. Ebben, s további két járásban később is csak sporadikusan jelentkezett a mozgalom. e) Győzelmes visszavonulás A tartalékmunkások megjelenésének, a békéltető bizottságok tevékenységének eredményeképpen - de főként a gabonaaratás beköszöntése miatt megkezdődtek a kiegyezések. Június 27. és 30. között pl. Mászlonyon, Miszlán, Belecskán, Nosztányon, Tüskén, Görbőn és Rácegresen jutottak kompromisszumra a felek. Az egyre nagyobb veszteséggel számoló munkáltatók tárgyalásra kényszerültek - és két helyen is kezdeményezőleg léptek fel. A sort Nagydád-Sári-pusztán, az állami csikótelepen július 1-én megadott javítás nyitotta meg. (Ezen a Fejér megyei pusztán főleg ozorai munkások dolgoztak.) Másnap július 2-án a Tamásiba összehívott gazdagyűlésen a bérlők megegyezés-tervezetet dolgoztak ki, melyet a gazdasági munkások elé bocsájtottak.

45 A kiegyezési sorozat kompromisszumos alapon kisebb-nagyobb zökkenőkkel folytatódott. A sztrájkoló aratók és cselédek egy része a felajánlott javítást - általában a 10. rész gabonát és a részben felemelt konvenciót - elfogadta, mások kitartottak eredeti követeléseik mellett. A tárgyalásokról több jegyzőkönyv is fennmaradt. Ismeretes pl. a bedegi Komlóspusztán Hagymássy szolgabíró által július 1-én felvett jegyzőkönyv - Strasszer Dezső uradalmi kasznár Pintér József és társaival szembeni panaszáról. A dokumentum szerint az aratók a 10. rész biztosítása ellenére sem akarták felvenni a munkát. Sőt a szolgabíró tiltakozását figyelmen kívül hagyva a tárgyalást otthagyták, kijelentve, hogy az adott feltételek mellett nem dolgoznak, azonban a szerződést nem bontják fel. Az ügy július 3-án folytatódott, amikor is Pintér József és 34 társa az újabb tárgyalások alapján felvette a munkát.

46 219