Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

végezni" - ismerte el az ellenfél erejét a főszolgabíró az alispán előtt.

33 A katonai erő birtokában működésbe lépett a hatósági terror. Százával tartóztatták le a szerződésszegő agrárproletárokat. A szolgabírók fellebbezést nem ismerve hozták ítéleteiket a hírhedt 1898. Il-es törvénycikk paragrafusai alapján. Miután helyben fogda nem volt - az elítélteket magtárakba, pajtákba zárták és éhezéssel kényszerítették őket a munka újrafelvételére. A simontornyai járás sztrájkmozgalmának előzményei a tamási járásba mutatnak. A főszolgabíró szerint a keszőhidegkúti, belecskai és gyönki aratók június 25-én részt vettek a tamási népgyűlésen. A megjelentek az egységes bérkövetelésről határoztak. Másnap a hidegkúti és belecskai illetőségű aratók községeik határában agitáltak.

34 A főszolgabíró karhatalmat kért. Június 27-én a belecskai Mechwart-birtokon a „főigazgatót", Rab Jánost Késmárky szolgabíró letartóztatta. A miszlai gazdaság keszőhidegkúti aratóit elzárásra ítélte Jeszenszky főszolgabíró. „Az egyezség folyik, a mozgalom ennek ellenére terjed" - táviratozta 28-án az alispánnak. 10 további pusztán hagyták abba a munkát az aratók.

35 d) Az ellentétek kiéleződése Június 28-29-ére a sztrájkmozgalom a fél vármegye agrárproletáriátusát magával ragadta. Ekkorra a különböző követelések kiegyenlítődtek - az ellenálló községeket, a pusztákat karhatalommal rakták meg, s szinte minden gazdaságba sztrájktörőket vártak. Az öszszeütközésben alkalmazott harci módszerek és szembenállók állásfoglalása oly mértékben homogenizálódott - illetve leegyszerűsödött, - hogy a továbbiakban az eseményekből csak a legjellemzőbb vonásokat emeljük ki. A harcok fő színtere továbbra is a tamási járás volt. Az ellentétek olyannyira kiéleződtek, hogy megtörtént, amitől a demokratikus közvélemény előre tartott - a hatósági terror emberéletet követelt. Június 28-án a Somogyból átjött munkások a Csehipusztán aratókat a munka abbahagyására szólították fel. A helyszínre érkező csendőrök szuronyt használtak. Döme József torvaji arató életveszélyesen, Bajmusz Lajos súlyosan megsebesült. Másnap Döme József belehalt sérüléseibe.

36 A kialakult helyzetben - a tamási főszolgabíró kérésére a belügyminisztérium ugyan küldött újabb katonai alegységeket, azonban leiratában kifogásolta, hogy Tolna vármegye túlzott mértékben igénybe vette a karhatalmat.

37 A tamási királyi bíróság éjjel-nappal ülésezett: július l-ig 900 embert marasztalt el. Az elítéltek nem fértek el a fogházban az udvaron szabadon ültek, s miután enni sem kaptak, élelmüket a piacon szerezték be.

38 A dombóvári járásban is nagy volt az izgalom. Nagy István főszolgabíró arról értesítette a belügyminisztert, hogy Újdombóváron a cselédek beszüntették a munkát, s szövetkeztek az aratókkal.

39 Jellemző az aratósztrájk kiterjedtségére, hogy június 28-tól a megye összes községi elöljáróságának naponta jelentést kellett tennie a helyzetről. - Miután a munkáltatók és a munkaadók között gyors kiegyezésre nem lehetett számítani - az aratás kezdete pedig egyre közeledett - az alispán újabb felhívással fordult a falvak elöljáróságaihoz: közvetítsenek a sztrájkolok és a gazdák között. A körrendelet bevezetőjében a szokásos módon „lelketlen bujtogatókról", „félrevezetett munkásosztályról" szólt, majd kimondta az igazat: „A bottal kergetett eb nem fog nyulat! - A kényszermunkában - mely különösen is szégyenletes - kevés a köszönet". Az alispán - az 1898. II. te. és a szuronyok alkalmazása előtt - kívánatosnak tartotta békéltető bizottságok szervezését. Ne csak a sztrájkolok letartóztatása legyen a bizottságok feladata, hanem „a munkások ellenében netán tanúsítandó méltatlanságok vagy zsarolásoknak haladéktalan feljelentése is" - olvashatjuk. A legfontosabb cél: a mezőgazdasági munkák rendes folytatásának biztosítása.

40 Július 1-től kezdve 60 településről, a községek feléből futottak bejelentések. Nagyjából három községtípus képe rajzolódik ki belőlük előttünk: a) „telkes községeké", ahol a gazdák maguk vagy szóban fogadott napszámosokkal arattak - sztrájk nem volt, 218