Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

ta. A Köztelek szerkesztője a munkások szervezettsége és kitartása láttán kommunizmust kiáltott.

33 Itt-ott kemény összeütközésre is sor került. A bölcskei bérlők kijelentették a sztrájkolóknak, hogy inkább lábon rohadjon el a gabona, ők akkor is urak maradnak ha nem adnak többet. A vitába beavatkozó lovas csendőrök nekirontottak a földön heverő embereknek s összeteperték őket.

34 A faddi Geisz uradalmat az éhező szlovákok otthagyták. A helybeli munkások viszont kijelentették, hogy éhbérért nem dolgoznak. „Igazság vagy halál, de a nyomorba nem veszünk. Szaporodjanak a börtönök lakói. Zárjanak be, de akkor... cselédjeinket is visszük magunkkal: tartsanak mindnyájunkat!" mondották.

35 Küzdelmükből erőt merítettek a szekszárdi selyemfonoda munkásnői is, akik magasabb munkabérek kiharcolása reményében szüntették be a munkát. Mi volt általában az aratómunkások követelése? A munkabér emelését rendszerint csak az aratásra kérték. A szokásos 12-11-ed rész egy résszel való emelését, illetve az ősziből is a tavaszi után járót követelték. A javítást legtöbb helyen ki is küzdöttek, de a rossz termés miatt kevés hasznuk lett belőle. Némely helyen 4-5 q részt, vagy 6-7 forintot kötöttek ki holdanként - máshol 50-55 forint átlagos aratási keresetet harcoltak ki páronként. (Ld.: I. II. grafikon.) Az aratók azonban a diszkréciós munkák elleni panaszaikra nem kaptak orvoslást, robotterheik változatlanok maradtak.

36 A földművelésügyi miniszternek küldött alispáni jelentés szerint a szerződések módosításával 24 esetben 2363 munkással - hatósági segítséggel történt megegyezés: 26 esetben 3122 munkással pedig anélkül. A megegyezésekre általában , egy másfél napi tárgyalás után került sor.

37 Maga az a tény, hogy az esetek 56%-ában a karhatalom kikapcsolásával értek el javítást az aratók - egyrészt mutatja az összefogásukban rejlő erőt, másrészt az erőszakszervezet gyengeségére, megosztottságára enged következtetni. Dőry Pál alispán a sztrájkok alapjául - mind a törvényhatósági bizottságnak tett jelentésében, mindpedig a földművelésügyi miniszternek küldött válaszában - két okot hozott fel. Érdemes ezekről részletesen is szólni. Első ok: a szokatlanul rossz termelés. Az alispán megyeijelentéséből idézzük: „a munka megtagadása az előfordult elemi károk, s a termés silánysága... szolgáltatott részben okot."

38 A miniszternek küldött helyzetelemzése szerint az indító okot a rozsda és más elemi csapások, különösen a nagy méretű jégverés miatti terméscsökkenés képezte.

39 Valóban, 1879 óta nem volt ilyen rossz termés Magyarországon, a szokásos évi termésnek csak a felét sikerült betakarítani. A termés részesaratására leszerződött munkások érdemtelennek tartották a gabona részéből való learatását. Miután a természeti csapások részben akkor következtek be, amikor a kaszálást megkezdték a sztrájkok legtöbb esetben a megkezdett munka harmadik, negyedik napján robbantak ki. Míg az alispán az aratóknak ezt az elhatározását „rosszakaratnak" minősítette, addig a már idézett Takács József- a munkások cselekedetét jogosnak tartotta. Érvelésében az új egyezségnek helyt adó 1876. XIII. sz. tv. 92 §-ára hivatkozott.

40 Második ok: A földmunkások tudatosan, s először alkalmazták széles körben az ipari munkások harci fegyverét, a sztrájkot. Mint tudjuk a pártvezetőség elzárkózott az aratósztrájktól, amikor azok mégis kirobbantak és sikerrel jártak - a Földművelők Szaklapja elégedetten állapította meg, hogy „először próbáltuk meg... milyen erősek vagyunk; először mozdítottuk meg... a tömeget."

41 A sztrájk gyakorlati jelentőségét bizonyítja pl. az 1897-es év mezőgazdasági bérstatisztikája is, amely szerint a sztrájkoktól nem érintett közeli Vas és Zala megyében egyáltalán nem javultak a bérek, - sőt 2-3 résszel alacsonyabbak maradtak a Tolna megyei aratók kereseténél.

42 Az alispán szerint a vármegye „munkásosztályának egy részét megingatta az... agrárszocialista mozgalom", mely az aratási munkák megtagadásában nyilvánult meg. Mindenütt a dunaföldvári járást jelölte meg a sztrájkmozgalom központjául. A szervezkedés szálai a névadó községbe, Dunaföldvárra futottak össze.

43 204