Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

Mintegy válaszként januárban a megye munkásai bejelentették a földmunkásoknak követeléseiket: „1. hogy 1200 ü-öl földet kapjanak és ennek fejében ne kelljen nekik robotot szolgálni; 2. a rétkaszálást a felére szállítsák le; 3. az ő részük augusztus 1-én már ki legyen csépelve, hogy hazahordhassák; 4. szalmát és fát is kapjanak."

24 A gazdák elzárkóztak a jogos igények elől. így azután - a begyűjtött adatok szerint ugyanazon községekben akadtak egyaránt munkát és munkást keresők is. Április 5-én, amikor az alispán kiküldte az országos összehasonlítást tartalmazó statisztikai füzeteket - hozzáfűzte - az adatok „közrebocsátásának fő intenciója az, hogy a munkaadó... és a munkás találkozásának megkönnyítése útján gátat vessen a paraszt-szocializmus terjedésének."

25 Készülődött a karhatalom is. Február folyamán szemlét tartott a székesfehérvári VI. csndőrkerület parancsnoka Tolna megye Duna menti őrseinél. A közigazgatási bizottság februári ülésén foglalkozott a csendőrség jelentésével, miszerint az előző évi rossz termés következtében megoldás figyelhető meg a kisebb mezőgazdák és a napszámosok osztályában. Sokan tartózkodtak a szerződéskötéstől. A kisgazdák adókedvezményt és olcsó hitelt követeltek.

26 Dunaföldvárról azt jelentették, hogy a szegénység megdöbbentő módon növekedik, s mivel a lakosság még szorgalmas munkával sem képes mindennapi kenyerét előteremteni - elköltözik falujából. Sértette a napszámosokat az is, hogy pl. Kajdacsra, Faddra és Űjdombóvárra felvidéki munkásokat szerződtettek. Faddon megjelentek az aratógépek. A dunaföldvári járás földmunkásai, kik erejük tudatában ébredtek - titkos üléseken, lakásokon - már arra készültek, hogy az aratás megkezdésekor javítást harcolnak ki. Júniusban Nemecskó Ferenc „zugfirkász" Dunaföldváron azzal biztatta egy 3-400 fős népgyűlés hallgatóságát, hogy a királytól leirat érkezik, mely majd csökkenti terheiket és emeli béreiket.

27 Az előkészületekre utal Takács József is egy félhivatalos jelzés alapján: a mozgalom igen erős volt a bonyhádi járásban, „a megye egyéb 6-7 községében már meg is állapították a munkások, hogy milyen követelésekkel fognak fellépni a gazdákkal szemben."

28 A megkötött aratási szerződéseknek csak felét láttamozta a hatóság... Jól tudták a munkások, hogy az így kötött szerződések felbontása esetén az elöljáróság nem hivat karhatalmat. A szervezkedés egyik vezetőjénél, a faddi Pálinkás Jánosnál a csendőrség házkutatást tartott és a nála talált szocialista lapokat és leveleket elkobozta.

29 A fokozódó terror ellen - még ha pártpolitikai okokból is - az ellenzéki sajtó is tiltakozott. Helytelenítette a szocialista sajtó korlátozását - kijelentve, hogy az agrárszocializmusnak mélyebb okai vannak a sajtó útjáni izgatásnál. Követelte, hogy a sajtó megrendszabályozása és a rendőrség államosítása helyett inkább a munkásosztály kereseti viszonyainak javításán gondolkodjon a szabadelvű kormány.

30 A hatósági erőszak elől hátrálni kényszerülő pártvezetőség azonban mérsékelni igyekezett a paraszti mozgalmat. Több csatornán keresztül tudomására juttatta a földmunkásoknak, hogy elzárkózik a sztrájkmozgalomtól. 1897 nyarán azonban mégis kiütött az országos aratási sztrájk; így a szomszédos Pest megyében, a környező kelet-dunántúli megyékben: Fejérben, Somogyban, Baranyában és természetesen Tolnában is. Az alispáni időszaki jelentés szerint a megye járásából négyben kiálltak a munkások az aratásból. „Az aranykalásszal ékes rónaság felett délibáb helyett fekete aggodalom lebeg. Hiába várjuk az aratók dalát, a kaszapengetést" - állapították meg a megye gazdái.

31 Nagyobb bér kiharcolása reményében az aratók letették a kaszát: a dombóvári és tamási járásra kiterjedő Eszterházy hitbizomány uradalmaiban (két puszta kivételével), a dunaföldvári járásban Dunafölváron, Pakson és további hét község pusztáin, valamint a simontornyai járás egyes gazdaságaiban. A karhatalom valamennyi esetben kiszállt a helyszínre.

32 Egy szekszárdi református lelkész a sztrájkmozgalmat egyenesen a „Dózsa-féle pór-lázadás"-hoz hasonlítot203