Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

Arra kívántunk rámutatni, hogy a munkaerő gyors fogyása - nemcsak az agrotechnika struktúramódosító hatására gondolunk - hiába vont maga után bizonyos keresletet, ha a nagybirtok - monopolhelyzetéből adódóan - megakadályozta a munkabérek emelkedését, illetve a feudális jellegű munkauzsora felszámolását. Éppen ezért jelentkezett a földműves szegénység körében a 90-es évek közepétől a két kiút: a forradalmi harc vagy a „menekülő forradalom" alternatívájának keresése - hol egymásból táplálkozva, hol pedig egymástól elszakadva - a mindenkori életviszonyoktól és erőviszonyoktól függően. A helyi munkások mellett - korszakunkban végig - a nagy uradalmak idegen munkásokat, summásokat vagy vándormunkásokat is foglalkoztattak. Az elsődleges ok a mezőgazdasági munkabérek letörése volt. A munkaalkalomban szűkölködő felvidéki megyék szlovák törpebirtokosai és munkásai, valamint a mezőkövesdi proletárok szívesen vállaltak munkát Tolna megyében, mert itt biztos bérezésre számíthattak. Elfogadták a szokásos napszám 50-75%-át. Ez érthető is, hiszen 1902-ben pl. Árva megyei napszámosok évi keresete csak a Tolna megyei 60%-át érte el. Ami a 90-es években jórészt okozat volt, az lassan maga is okká változott. A szerződés nélkül maradt helyi öntudatos munkások egyre nagyobb számban adták fejüket kivándorlásra, s nyomukban állandósult, mondhatni mesterségesen előidézett munkaerőhiány támadt. Felhasználták a summásokat az aratósztrájkok leverésére is. Miután a „rabszolgatörvény" alapján a munkából kiálló munkásokat szerződésfelbontással büntették, az 1905-ös nagy arató- és cselédsztrájk idején a megyében nagyszámú kisegítő munkást alkalmaztak. Szerepeltetésük azonban inkább politikai, mintsem gazdasági jelentőségű volt.

61 A helyi aratóbandák másik nagy konkurense az aratógép volt. Már 1895-ben 14 aratógépet írtak össze a megyében, s 1906-ra csupán a tamási járásban 43 db-ra emelkedett a száma - a tényleges használatáról csak szórványosan tesznek említést a korabeli dokumentumok. Szerintünk a legfontosabb meggondolás társadalmi vonatkozású volt - nevezetesen az, hogy az eszközváltás az extenzív termelés mellett még szűkebbre szabta volna az amúgy is elégedetlenkedő nincstelenek évi munkaalkalmát. így fogalmazta meg ezt az ellenmondást az egyik kortárs bérlő: „ha az aratógépek nyomán... a társadalom... a kényért vesztett 50 vagy 100% arató másirányú foglalkoztatásáról nem gondoskodik elég gyorsan az arató sorsa elborul"

62 s belőle sztrájk vagy kivándorlás fakad. A gépeket mégis készenlétben tartották. A földmunkások életviszonyai: lakáskérdés, egészségügy A fenti elemzések egy rendkívül alacsony életnívó létére utalnak. Arról már szóltunk, hogy a mezei munkásoknak csak alig több, mint fele rendelkezett saját lakrésszel. A „más hátán élők" igen magas lakbért fizettek. Az egyszobás lakások évi bérösszege átlag 45-65 korona volt - olvashatjuk egy 1908-as alispáni jelentésben.

63 A zsellérházak egyszobás, sárból, rozséból készült s náddal vagy szalmával fedett lakóépületek voltak. 1890-ben a népszámlálók a nyomort azzal jellemezték, hogy „egy-egy szobában 8-10 lélek él rongyban, piszokban... De van olyan lakás is, hogy a család tagjaival együtt van egy-két malac, liba".

64 A lakásokba még ősszel beszorult a levegő, s a tél folyamán - szellőztetés híján - elviselhetetlen bűz keletkezett. A legszegényebbek a falvak szélére húzódtak, s löszbe vájták nyomorúságos lakásaikat. 1900-ban a népszámlálók 51 föld alatti lakást vettek fel a megyében, a Dunántúl hasonló típusú lakásainak 2/3-át.

65 A valóságban százával vájtak odúkat a löszmélyutak oldalaiba. A legtöbbször a szekszárdi ún. szurdokokról olvashatunk. 1893 szeptemberében megvizsgáltak 24 Benedek-szurdoki lakást. Egy-egy odú térfogatát 20 m

3-nek találták, mely 3-4 fő lakhelyéül szolgált. 14 évvel később az orvosok és mérnökök a Benedek-szurdokot még mindig régi, kőkorszakra emlékeztető helynek találták. A tiszti főorvos egészségügyi 195