Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

ban az arató vállalt kockázatot, mert a rossz munkaviszonyokat (a többletmunka kifejtését) ő sínylette meg, az összezsugorodott aratórésze pedig nem biztosította fejadagját. A szerződések elején a felek meghatározták a learatandó és elcsépelendő gabona területét. Míg a 90-es években egy aratópárra általában 15 kat. holdnyi terület jutott, addig a századelőn ez a terület már csak 11-12 holdat tett ki. Leggyakrabban - konvenció mellett 11-12-ért vállaltatták el a munkásokkal az aratást. Ezután meghatározták a végzendő munka minőségi kívánalmait; szóltak az egyéb napszámos munkákról is. A munkások a szerződés pontjainak betartásáért egyetemlegesen feleltek, mely körülmény rendkívül nagy kockázatot rótt rájuk. Cséplés elején a bedegi munkásoktól még terménykauciót is követelt az uradalom.

52 Tartalmazta a megegyezés az aratás vállalása fejében a munkásoknak kimért - legtöbbször 800-1200 D-nyi harmados burgonya- vagy tengeriföld nagyságát is. Ezek ellenértékeként, illetve az aratási munka lehetőségéért - hálából szolgálmányok (másnéven robot vagy diszkréciós munka)egész sorát kellett végeznie az aratómunkásoknak. Kimerítően taglalja Takács Lajos a megyebeli Várong községben korábban dívott részes művelést és az utána járó robotfajtákat.

53 Az 1905-07-ből származó nagyszámú forrásból képet alkothatunk arról, hogy az alacsony bérek milyen tetemes szolgálmány-követelésekkel párosultak. - A felsőnyéki munkások a Szabad Szóban 1905 januárjában közzétették, hogy „az aratás a maguk kenyerén 11-ik ősziből, 10-ik tavasziból, ezért be kell takarodni a maguk kenyerén... Az aratók kapnak 800 D-öl kukoricaföldet. Ezért le kell kaszálniok 1600 D-ével 3 holdat."

54 A simontornyai járásban - a főszolgabíró szerint - 1905-ben a kaszások a learatott termésből 11-ed részt kaptak. Részesültek még 600-800 D-öl kukoricaföld-juttatásban is. Ezzel szemben learattak, takarodásnál segédkeztek és tartoztak 12-18 napi ingyenmunkát teljesíteni.

55 Ugyancsak 1905-ben a tamási főszolgabíró adatokkal bizonyította, hogy az aratók „egész éven át lekötve voltak anélkül, hogy készpénzben egy fillért is kerestek volna." Számítása szerint csupán az ivóvíz után elrendelt robot 80 fős aratócsapat esetében - a gazdaságnak 4-600 korona hasznot hozott.

56 Szalánczy Andor a keresztényszocialista Igaz Szó hasábjain - személyes tapasztalatai alapján - a legjobban fájó uzsoramunkáról azt írta, hogy „a robotnapokat az illető helyen szokásos napszámbérekre átszámítva - az tisztára fedezi a föld bérletét kitevő összeget."

57 Hogyan éltek a munkások ilyen mostoha munka- és kereseti viszonyok között? 1905 nyarán a pari jegyző azt jelentette az alispánnak, hogy a falubeli aratók a nyári munkák idején nem tudták megkeresni a fejadagjukat. A felsőnyéki jegyző is csak a „legszűkreszobottabb nyári idény" biztosította munkaalkalmakról szól, míg a munkások a munka hiányában az „év nagyobb részében tétlenségben kényszerülnek eltölteni."

58 A Népszava tudósítója is ezen állításokat igazolja a Dombóvár és Pincehely környékén összegyűjtött tapasztalatai alapján: „a falvakban... a földmívelők soványak és sápadtak... itt valóságos nyomorúság uralkodik. A férfiak többnyire rokkantak a túlerőltető munkától és a sok koplalástól..."

59 A munkások számára könnyítést csupán az jelentett, hogy hitelt kaptak a jövő évi kereset terhére. 1890 óta az egy agrárproletárra jutó szántó területe 40,5%-kal emelkedett, s így 1910ben már 14,9 kat. holdat - az országos átlagnál két holddal többet - tett ki, ugyanakkor a munkavállalás feltételei nem javultak, sőt inkább romlottak.

60 A viszonylagos munkaerőhiány nyomában nem járt a földmunkások fokozott megbecsülése, munkájuk anyagi és erkölcsi elismerése, sőt a végzett munka és a kereset közé mély szakadék nyomult. A tőkés gazdálkodás térhódításával Tolnában, s általában a Dunántúlon a fokozott gépesítésnek a munkaerőáru értékét devalváló hatása, a feles és harmados földek csökkenése, az istállózó állattenyésztésnek a közös legelőterület összezsugorítását, másrészt a takarmánynövények térhódítását a diszkréciós munka kiterjesztését eredményező hatása olyan intenzív munkavégzésre késztette a föld népét, hogy az számára már elviselhetetlenné vált. 194