Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

Tanú szemeivel a mészárlott testeket ebektül s sörtvélyesektül marczangoltatni."

m Az Észak- és Nyugat-Magyarországról érkezők is csak nagyritkán tekintették végleges lakhelyüknek az első falut, ahova betértek és ideiglenesen megtelepedtek. Ügy tűnik, mintha nemcsak a vándorlási kedv és az újabb adómentesség vágya űzné-hajtaná őket tovább, hanem az örökös földesuruktól való félelem. A gyakori lakóhelyváltoztatástól remélik, hogy egykori földesuruk nem akad nyomukra. „Mintha a szilárd otthon fogalma ködbe veszett volna, oly laza a föld és az emiber kapcsolata."

107 A kormányzatot is erősen foglalkoztatta a XVIII. század első évtizedeinek ez a legsúlyosabb gazdasági ós társadalmi problémája. Az uralkodóosztály nézetét valló Palásti Ferenc tanácsos a jobbágy vándorlás főokát a szabadságra törekvő nép veleszületett állhatatlanságában látja. A folytonos vándorlás e szerint nem más, mint „a közterhek elhárításának csalfa és cseles módja.

m A modern történetírás a jobbágy vándorlás egyik okát a földbőségben és a munkaerőhiányban látja.

109 Minden bizonnyal a közterhek alóli kibújás óhaja is közrejátszott a vándorlási kedvben. A telepes alig várta, hogy betakaríthassa gabonáját, az adószedő már csak hűlt helyét találta. Pincehelyről a vármegyei terhek és a jövőmenő hadak miatt széledtek el.

110 Tele volt az ország csavargó szegénylegényekkel.

111 Sárpilis lakói a falut ellepő csavargók miatt hagyták el ősi lakhelyüket; Decsre és Alsónyékre költöztek.

112 A teveli német telepesek egyik része ahelyett, hogy a kultúrtáj kialakítása roppant munkájának nekigyűrkőzött volna, tétlen életmódra és ivásra adta fejét, vagy odébbállt. Kezdetben nem a legszilárdabb egzisztenciák vállalkoztak az áttelepülésre, hanem jórészt olyanok, akik német óhazájukban gyökértelenné váltak. Az idegen környezet és éghajlat, a betegségekkel való bajlódás, az előttük álló megélhetési gondok sokukat elriasztotta a végleges megtelepüléstől. Kész házakba szerettek volna költözni, bevetett földeket akartak birtokba venni.

113 (A Baranya megyei Mágocsra és környékére költöző németek többsége előzőleg Tolnában próbált szerencsét.)

114 A Duna balpartián fekvő Foktőn talált menedéket a bölcskei Dobos Ádám, a szentgyörgyi Bárdi Mihály, a Sárvíz mellékéről Varga Mátyás; Kozma János Decsről Sükösdre, Acs János ugyanonnan Érsekcsanádra, Tóth György tolnai lakos Kalocsára költözött.

115 Sióagárdról 1714—1715-ben 7 bosnyák család költözött el Alsónánára, Bács megyébe, Boszniába és a Drávántúlra. Űj beköltöző csak egy család volt. Öcsény 1720. évi összeírásának záradékában az áll, hogy az új telepesek mind elszöktek.

116 Dunaföldvárról 7 család ismeretlen helyre, Madocsáról 2 család Pest megyébe költözött. Fadd lakói 1692. óta folyton úton vannak. A minden jószágot és terményt elragadó császári katonaság elől Gerjenbe húzódnak és csak akkor térnek vissza, ha „tiszta a levegő". 1713—1715. között már a távolabbi Kajdacsra és Paksra indul egy kisebb faddi népcsoport. Ugyanebben az időszakban Pincehelyről 9 magyar család Miszlára, Berénybe, Veszprémbe és Vas megyébe költözik. Tamásiból viszont 2 jobbágy éppen Pincehelyen keres boldogulást. Egyesek Szekszárdról Tolnára, mások Medináról Alsónánára mennek szerencsét próbálni.

117 Medina népességösszeírásaiból következtethetünk korábbi lakhelyükre. így pl. Nikola Bikácsi, Petro Janyai, Blasius Palotai, Rado Ozorai, Tódor Varsádi. A szálkai rácok neve is származásukról árulkodik. Mindössze egy kis erdő választ,y