Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

ja el Szálkát a török korban még jelentős Kürtös falutól. Két rácot Szálkán Kürtösinek hívnak, egy-egy rác családneve a közelben fekvő rác lakosságú possessio és praedium (pl. Szerdahely és Grábóc) meglétére utal. Az előzőekben felsoroltak jelentős része — távozás előtt— rendezte adósságát és közölte, hogy hova akar költözni. Az 1715. évi népesség- és vagyonösszeírás tanúsága szerint két év leforgása alatt a megye községeinek feléből összesen 127 jobbágy és zsellér család szökött meg. A feljegyzések elemzése rávilágít arra, hogy az elmenők eredetileg honnan kerültek Tolnába. Pl. Faddról kiderült, hogy az a nyolc család, amely az éj leple alatt átladikázott Bátyára, Dusnokra és Dunapatajra, korábban is ott élt, akárcsak a Faddról Fejér megyébe szökött négy család is Fejérből származott. Az apari rácok is valószínűleg azért szöktek vissza Ráckozárra, Rácalmásra és Marócra, mert famíliájuk onnan származik. A sióagárdi szökevények útja is a jellemzően ráclakta vidékek felé vezetett (Alsónána, Bácska, Drávántúl és Bosznia). A dunaföldvári szökevények egy része a Duna túlsó partján keresett boldogulást, de egy-egy család feltehetően szülőföldjére került vissza azáltal, hogy Szegedre, Mezőkövesdre és Gyöngyösre költözött. Tolnáról 17 család tűnt el úgy, hogy nem rendezte adósságait, és Fejér, Győr, Pest megyében kötött ki. A bátaszékiek Dunaszekcsőn, a dorogiak Varsádon és GyörkÖnyben, a szekszárdiak Solton, Faj szón és Veszprémben vélték megtalálni boldog jövőjüket. Számosan semmi nyomot nem hagytak hátra és soha nem derült ki úticéljuk. Többek között a diósberényi, a gyönki, az ozorai és a tamási szökevények ismeretlen helyre („nescitur quo") igyekeztek. A szökések főképp aratás után és a vagyonösszeíró vármegyei tisztviselők érkezésekor sokasodtak. Ugyanez volt a helyzet a szomszédos megyékben is. A Veszprém megyei Szilasbolhás lakói (20 család) 1715-ben a községükbe érkező összeírok elől Somogyba és Tolnába szoktak.

118 A Somogy megyei Gamásból 1720ban a Szentgyörgy napot követő éjszaka a lakosság apraja-nagyja Tolna megyébe szökött.

119 Ennek tudható be, hogy a különböző évekből származó megyei és országos összeírások adatai felületesnek tűnnek.

120 A lakosság anyagi helyzete és a szökések között az az egyébként logikus összefüggés figyelhető meg, hogy mennél nagyobb volt az állatállománya, mennél több szőleje termett a gazdának, annál kevésbé mozdult el lakóhelyéről. A decsi Tormiz, a döbröközi Szól, a földvári Páli, az iregi Szántó, az ozorai Béndek, az őcsényi Seres és a szekszárdi Csötönyi fejében talán meg sem fordult az elköltözés gondolata, hiszen egyik-másikuknak 8—10 lova, 5—6 csikója, 7—8 ökre, 10—12 tehene, 25—30 disznaja van.

121 Aztán vigyáznak egymásra is, ha tartozásuk van egymással szemben. Mohai János paksi gazda a házában lakó Vörös István zsellért mindaddig nem engedi el Bonyhádra költözni, míg az „a Summát és Portiot megh nem adná, nem lehet néki Paksból kimenni, mert eő magán vennék megh az Birák."

122 MEZŐVÁROSAINK Számos város történetének a feldolgozása után a német történészek megkísérelték a városfejlődés okainak meghatározását. A kísérlet azzal zárult, hogy sok okot határoztak meg, de nem sikerült azt az egyetlen okot kideríteni, amely minden város fejlődésében feltétlen szerepet játszik. A flandriai városok múlt60