Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Ambrus Attila: A termelőerők fejlődése Tolna megye iparában • 629

műszaki fejlesztés és a belső tartalékok feltárásának meggyorsításával az utóbbi két szektorban is. A termelőerők személyi tényezőjének, a foglalkoztatottaknak a mennyisé^gi növekedésén túl igen lényeges a képzettségi szint alakulása. A szakmai színvonal növekedésére utalnak a munkások szakképzettségi struktúrájának a változásai. A munkások szakképzettségi struktúrájának és azon belül a szakmunkások számának és arányának alakulását több, ellentétesen ható tényező befolyásolta. Ezek közül ki keli emelni a megyébe települt új üzemek ez irányú magatartását. Jó részüknél tapasztalható volt olyan gyártmánystruktúra kialakítására való törekvés, amely zömmel betanított és segédmunkást igényelt. A progresszív iparágakban viszont nagyobb szakmunkásigény jelentkezett. Ez különösen vonatkozik a két új vállalatra, a paksi atomerőműre és a szekszárdi húskombinátra. A szakképzettségi struktúra alakulására nagy hatással volt az is, hogy a megye iparában az országos átlagot jóval meghaladó a nők foglalkoztatási aránya, akik kőzött viszont a megyei átlagnál alacsonyabb a szakmunkások aránya. A különböző tényezők együttes hatásának eredményeként a szocialista ipar fizikai foglalkoztatású létszámán belül 1975—1980. évek között számottevően, 4,8 százalékkal nőtt a szakmunkások aránya. Ez a kedvező irányú arányeltolódás teljes egészében a betanított munkások arányának rovására következett be. Az utóbbiak aránya öt év alatt 5,3 százalékkal csökkent. Az összes fizikai létszámon belüli szakmunkásarány az állami szektorban nőtt, míg az ipari szövetkezeteknél nem változott.

39 A műszaki színvonal növekedése, a korszerű technológiák alkalmazása — a szakmunkások arányának növekedése mellett — igényli a műszaki foglalkozásúak számának növelését is. A megye iparában dolgozó műszaki alkalmazottak száma az V. ötéves tervidőszak első négy évében 17 százalékkal emelkedett. Létszámuk a technikailag fejlett minisztériumi iparban nőtt a leggyorsabban.

40 A termelőerők tárgyi tényezőjének alakulása Az V. ötéves tervidőszakban minden korábbit meghaladó anyagi lehetőségek álltak a termelőerők fejlesztésére a megye iparában. A megye iparának fejlesztésére — a paksi atomerőmű beruházása nélkül — 1976—1980. években 5034 millió Ft-ot használtak fel. A beruházások anyagiműszaki összetételében kedvező irányú változás következett be. Jelentősen nőtt a gépi beruházások aránya, ami öt év alatt 58,3 százalékot tett ki. A tervidőszakban a következő fontosabb ipari beruházások valósultak meg: — Simontornyai Bőrgyár puhabőrgyártó kapacitásának bővítése; — Rákospalotai Bőr- és Műanyag-feldolgozó Vállalat szekszárdi új üzeme; — BHG szekszárdi gyárának két új üzemcsarnoka; — Csavaripari Vállalat dombóvári gyára; — Láng Gépgyár dombóvári gyárának bővítése; — Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár dombóvári üzeme; — Zománoipari Művek bonyhádi gyárának lemezieszafbó üzeme; — PATEX tolnai gyárának rekonstrukciója; — Páva Ruhagyár tamási üzeme; — Fonalkészítő Vállalat bátaszéki cérnázóüzeme; — Oxigén- és Dissousgáz Gyár dunaföldvári oxigéngyára; 647