Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Máté János: Tolna megye nagyüzemi mezőgazdasági termelőerőinek fejlődése • 599

a szakembergárda jelentős része is a termelőszövetkeztekbe ment dolgozni, s ez elősegítette a gépek üzemeltetésének viszonylagos zavartalanságát. A nagyüzemi mezőgazdaság jelentős számú mezőgazdasági és ipari szakmunkást igényel. Ezek kiképzése csak fokozatosan valósulhatott meg. E tevékenységben az állami gazdaságoknak és a gépállomásoknak kiemelkedő szerepük volt, akik — kezdetben főleg tanfolyami, majd később iskola rendszerű szakmunkásképzés kereteiben — jelentős részt vállaltak a nagyüzemi meződaság szakembergárdájának a megteremtésében. A termelőszövetkezetek megerősödésükkel párhuzamosan maguk is bekapcsolódtak szakember-szükségletük kiképzésébe. 1966-ban pl. 128 ipari és 186 mezőgazdasági, 1968-ban pedig 163 fő ipari és 155 fő mezőgazdasági szakmunkástanulót iskoláztak be. A termelőerők emberi tényezőinek fejlődése a termelőszövetkezetekben az állami gazdaságok és gépállomásokhoz képest sokkal több nehézség, ellentmondás közepette haladhatott előre. E problémák alapvetően a termelőszövetkezetiek eltérő és sajátos termelési viszonyaiból fakadtak. A termelési eszközeinek döntő többségével együtt termelőszövetkezetekbe tömörült korábban kisüzemi gazdálkodást folytató parasztság — mint tulajdonos és munkavállaló — közvetlenül kötődött a termelőszövetkezetekhez, felhalmozódott tudása, tapasztalata azonban nem volt elegendő a nagyüzemi mezőgazdaságban rejlő lehetőségek kibontakoztatásához. Ez a körülmény az átszervezést követő, tapasztalatok hiányában működő termelőszövetkezeteknél igen komoly munkaerőgondokat okozott, melyek közül csak néhányat emelünk ki. — A munkaképes korú mezőgazdasági népesség főleg fiatalabb korosztályaiba tartozók tekintélyes része, már az 1950-es évek folyamán kilépett a mezőgazdaságból és a többi gyorsabban fejlődő népgazdasági ágban, illetve a mezőgazdaság állami szektorában helyezkedett el. Ebből eredően a kisüzemi mezőgazdaság átszervezésekor zömmel már csak az idősebb korosztályok léphettek a termelőszövetkezetekbe, akikben a kisparaszti gazdálkodás hagyományai, szemlélete erőteljesen rögződött. Így a nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek megteremtését egy viszonylag elöregedett, gondolkodásmódjában erősen a múlt kisrüzemeihez kötődő termelőszövetkezeti tagsággal kellett elkezdeni. Pl. 1961-ben a termelőszövetkezeti tagság közel 60 százaléka az 50 éven felüli korosztályokhoz tartozott. — Az átszervezés alatt és az azt közvetlenül követő években is a rendszertelen és nem megfelelő szintű, a közösből származó jövedelem a termelőszövetkezeti tagokat és családtagjaikat inkább a háztáji gazdaság felé orientálta, a közös gazdaság érdekei háttérbe szorultak. E problémán számos termelőszövetkezetben a részesművelés bevezetésével igyekeztek segíteni, ami azonban a szocialista mezőgazdaság tevékenységében csak átmeneti forma lehetett. — A munkaerőprobléma a termelőszövetkezetekben az átszervezés befejezését követő időszakban rendkívül ellentmondásosan jelentkezett. A munkaerő-ellátottság ugyanis a termelőiszövetkezetek között erősen differenciált vollt. Azok a tenmeiliőszöv-étikezeitiek, amelyeítonél az egy tagra jutó mezőgazdasági terület lényegesen meghaladta a megyei átlagot, rendszerint munkaerőhiánnyal küzdöttek, az átlagnál jóval alacsonyabb szinten mozgóknál pedig főleg a munkaerő-felesleg okozott gondokat. E nehézségeket még csak tetézték a mezőgazdaság idény610