Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Máté János: Tolna megye nagyüzemi mezőgazdasági termelőerőinek fejlődése • 599

A mezőgazdaság szocialista átszervezésének kiemelkedő eredménye volt, hogy sikerült megvalósítani az MSZMP 1958. decemberi határozatában is megfogalmazott kettős feladatot, amely szerint az átszervezés éveiben — a tulajdonviszonyok átalakításával párhuzamosan — a mezőgazdaság termelése ne essen vissza, sőt fokozatosan emelkedjék. E célkitűzések megyei megvalósítását mutatja, hogy pl. a megye szántóterületének több mint felén termesztett búza és kukorica termésátlaga 1962-ben — az átszervezés befejezését követő első esztendőben — 16, illetve 13 százalékkal volt magasabb mint 1958-ban. Hasonló tendencia érvényesült az állattenyésztés területén is. A 100 kh mezőgazdasági területre jutó számosállat 1962-ben 4 százalékkal volt több az 1958. évinél. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének felbecsülhetetlen jelentősége, hogy megszüntette hazánkban a tulajdonviszonyok korábban meglévő kettősségét, ami már béklyóját képezte további előrehaladásunknak. Az átszervezéssel lényegében befejeződött hazánkban — ezzel együtt megyénkben is — a tulajdonviszonyok szocialista átalakítása, amit a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusának határozata a következő képpen fogalmazott meg: „A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. A magyar nép..., a szocializmus felépítésének korszakába lépett". A MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMEK TERMELŐERŐINEK FEJLŐDÉSE A MEGSZILÁRDÍTÁS IDŐSZAKÁBAN (1960—1967) A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezésével megteremtődtek a nagyüzemi gazdálkodás szervezeti keretei. Ezek tartalommal való kitöltése, a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges termelőerők, módszerek és formák kialakítása és térhódítása azonban jelentősebb mértékben csak az átszervezést követő években bontakozhatott ki. Az ebben a szakaszban megoldandó feladatokat az MSZMP Központi Bizottsága és a kongresszusok határozataiban, valamint egyéb pártdokumentumokban fogalmazták meg. Ezek közül a VIII. és IX. kongresszust emeljük ki. A VIII. kongresszus határozata — amellett, hogy történelmi tényként szögezte le a szocializmus alapjainak lerakását a mezőgazdaságban is — a következő évek legfontosabb agrárpolitikai feladataként a termelőszövetkezetek megszilárdítását jelölte meg. „A szövetkezetek megszilárdításában — állapította meg a kongresszusi határozat — legfontosabb a közös nagyüzem kiépítése, a közös alapok gyors ütemű fejlesztése. Szövetkezeteinkben megfelelő vezetési, szervezési, díjazási módszereket alkalmazzanak, és a feltételek mérlegelésével lépjenek fokozatosan előre a fejlettebb szocialista mezőgazdaságra jellemző nagyüzemi munkaszervezés, a haladottabb elosztási formák széles körű alkalmazása útján." A IX. kongresszus — több más, a mezőgazdasággal kapcsolatos fontos elvi döntései mellett — az azt követő évek agrárpolitikájának központjába a termelőszövetkezetekben dolgozó embert, a szövetkezeti parasztság életszínvonalának emelését helyezte. „Arra törekszünk — fogalmazta meg a kongresszus határozata —, hogy végső fokon megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság életszínvonala, szociális és kulturális ellátottsága között." A különböző párthatározatdkiat megfelelő állami döntések követték. Ezek közé tartozott a termelőszövetkezetek állami támogatásának rendszere, amely a megszilárdítás időszakában alapelveiben alig 607