Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szenczi László: A népi demokrácia közoktatási rendszerének kialakítása Tolna megyében (1945-1948) • 501

Igaz, hogy a felszabadulás ténye sok pedagógusunkat kényszerített lelkiismeret-vizsgálatra, pozitív irányú eszme lfcedésre. Az is igaz, hogy a demokratikus nevelésügy fáklyavivői, a haladó pedagógusok, a kisszámú kommunista, baloldali pedagógusok voltaik. A népi demokratikus nevelés azonban szélesebb körűen alkart támaszkodni rájuk, mert az életrehívott általános iskola színvonalasalbb, tartalmábain is dernokratikusaíbb oktató-nevelőmunlkát kívánt meg. Erre pedig sem a gimnáziumi, sem a polgári iskolai tanárok, sem a népiskolai tanítók nem voltak felkészülve. Érthető, hogy elsőrendűen fontos feladat volt a tanítók, tanárok tanításra alkalmasságának ellenőrzése (az igazoló bizottságok igazolásai útján), majd megfelelő átképzése, továbbképzése. A Tolna megyei pedagógusok igazolása a rendelkezéseknek megfelelően zajlott le. Az általános oievelőhiány miatt csak a legsúlyosabb esetekben tiltottak el nevelőket a tanítástól. Erre vonatkozó pontos számadat nem áll rendelkezésünkre, de annyit bizonyosan tudunk, hogy ez a szám igen kicsi. Tolna megye pedagógusainak általános arculatát igen nehéz bemutatni. Közöttük éppen úgy — mint az országban másutt is — ott vannak azok, akik a „keresztény-nemzeti" ideológia szellemében tanítottak, többségükben meggyőződéssel, kevesebben kételyekkel, s még kevesebben politikailag és ideológiailag szemben állva azzal a rendszerrel. Mint ismeretes, a Magyar Tanácsköztársaság idején Tolna megye pedagógusai többségükben támogatták a tanácsrendszert, hisz annak megdöntése után csaknem minden második pedagógus ellen indított eljárást az ellenforradalmi rendszer. A 25 éves ellenforradalmi diktatúra egyrészt fizikailag semmisítette meg, másrészt erkölcsileg tette tönkre nevelőink egy részét, sokakban a forradalmi hit is meggyengült, elhalványodott. Viszonylag nagyon kevesen voltak, akik közvetlen a felszabadulás után forradalmi elszántsággal vetették be magukat a közoktatás demokratikus átalakításának segítőmunkájába. De voltaik, és ez a lényeges! Ennek egyik igen szép bizonyítéka a Tolnamegyei Hírlap 1945. október 13-i híradása, mely Gyenis Antal temetéséről ad hírt. (1945. október 6-án temették el.) A 25 éves száműzetésben levő 1919-es mártír pedagógus visszatérhetett az édes anyaföldbe. A temetés, melyet az MKP rendezett, méltó megemlékezés volt életmunkájáról. A néphez hű tanítót példázza a tüske-pusztai tanító, akinek családját az infláció idején élelemmel, tüzelővel és fuvarral támogatták az újgazdák és megművelték a 15 hold juttatott földjét is a hadifogságból való hazaéréséig.

169 A bonyhádi nevelők kezdeti tartózkodása után 19454>en már érdeklődéssel fordultak az új eszmék felé. Még a háború tartott, de már Marx Károly iműveit ismertették önkéntes előadások keretében. A pártok (bizalommal fordulták a nevelők felé, ők maguk pedig a tanulókkal karöltve ott voltak az újjáépítők között, a szabadművelődés előadói között, előadássorozatban ismertették a francia forradalom történetét, a nemzetiségi kérdést vitatták meg, József Attila költészetével, az átörökléssel, az atomfizikával ismertették meg a bonyhádi és környékbeli lakosságot. Részt vettek előadóként a szövetkezeti tanfolyamokon, a helyi és környező községek politikai gyűlésein, a sárszentlőrinci 48-as centenáris ünnepségeken. A „mindennapi kérdések" óráin politikai neveléssel foglalkoztak. Megkezdték marxista—leninista átképzésüket is a Pedagógus Szakszervezet alapfokú szemináriumain (egyéni képzéssel; olvasással; a tanári könyvtárban 1949-ben már 126 marxista—leninista és szovjet mű szerepel). Bekapcsolódtak a „Nevelj jobban" mozgalomba.

170 570