Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szenczi László: A népi demokrácia közoktatási rendszerének kialakítása Tolna megyében (1945-1948) • 501

Néhány kiragadott példával megpróbáljuk bemutatni a reakciós érzelmű pedagógusok táborát is. Jóval a felszabadulás után, amikor már a közoktatás demokratikus körvonalai határozottaibíbakká váltak, akadtak még nyíltan reakciós fellépésű nevelők is Tolna megyében. Erre jellemző példa, hogy hogyan képzelte el pl. a szakcsi tanító a köztársaság ünnepét. A szakcsi nemzeti bizottság az 1948. január 11-i ülésén felkérte Apáti Imre igazgató-tanítót, hogy tanulóival és a dalárdával vegyen részt a köztársaság ünnepén. Az igazgató-tanító azonban kijelentette: „csak abban az eseiben hajlandó az ünnepség megrendezésében illetve kivitelében az NB segítségére lenni, ha a gyűlésen elhangzó beszédek teljesen pártpolitikamentesek lesznek. Ellenesetben a gyűlésen részt nem vesz, a tanulóknak és a dalárdának szereplését sem engedi meg, mert ő az iskola felelős vezetője és tanulóit csak teljesen politikaimentes összejövetelekre, illetve ünnepségekre engedheti. Ha az ünnepi beszéd politikai vonalra terelődik, tanulóit az ünnepségről kivezeti." Bezzeg ugyanez a tanító a Horthy-idő alatt nem vezette ki tanulóit az ünnepségekről, pedig akkor a nép ellenségei beszéltek. A tanító úr nagyon jól tudta, hogy a politikamentesség hangsúlyozása 1948-ban, szembefordulást jelentett a népi demokráciával.

i7i De vajon mi volt a véleménye a demokráciáról a kisvejkei tanítónak? Metzing József kisvejkei tanító egyszerűen nem ment el a szülői munkaközösség ügyét tárgyaló értekezletre. Akinek dolga van — mondta ő —, jöjjön el hozzá, neki nem dirigál a párt. Neki elege van az egészből, mert „a kommunisták úgy csinálnak, mintha egyedül volnának az országban". A tanító nem hajlandó sem politikát bevinni az iskolába, sem a szülőkkel politizálni. Az ő politikája — jegyzi meg a megyei sajtó — azoknak érdekeit szolgálja, akik a magyar nép, a dolgozók kiuzsorázői voltak. Mindez pedig már az iskolák államosítása után történik (1948 novemberében), azt bizonyítva, hogy a reakció még mindig jelen van az iskolákban. A megyei sajtó nem is késlekedik leszögezni, hogy „akinek fáj a földreform, a gyárak és az iskolák államosítása, az a nép ellensége és akként fogunk elbánni vele."

172 Zombán is él a reakció. Vágvölgyi tanító úr magyarkodásával hetvenkedik és tereli el a figyelmet a népi demokrácia fontos kérdéseiről. Kővári tanító úr szerint pedig „Nem lehet érezni azt, hogy demokrácia van", ö nem lát semmi különbséget az elmúlt rendszer és a mai között. „A suszter maradjon a kaptafánál" vallja a munkás és paraszt dolgozóknak vezetőposztokra való kiemeléséről. Ugyanott Molnár József igazgató nem siránkozik, nem siratja a múltat, hanem aktív munkájával bizonyítja be, hogy a magyar demokrácia célkitűzéseivel egyetért. Szinte ia megyében a legelsők között szervezte meg általános iskolájában 1948 őszén a 21 dolgozó (50%-foan dolgozó paraszt) esti iskoláját.

173 A felsorolt példák bizonyítják, hogy valóban nagy szükség volt a nevelők gyors átképzésére. Széles körű és rendszeres átképzés az első években azonban nem volt lehetséges, a pedagógusoknak csupán csak kis részére terjedt ki. Az első országos tanfolyamot Budapesten tartották 1945. november 26. és 1946. január 31. között 200 vidéki tanító számára. Erre Tolna megye a következő tanítókat jelölte ki: 1. Nemes János, öcsény, ref. népiskola, 2. Pápay Ágoston, Nagymányok, társulati népiskola, 3. Simon László, Szekszárd, rk. népiskola, 4. Hadffy Etelka, Ozora, rk. népiskola, 5. Szerzetesnő, Dombóvár, rk. szerzetes népiskola. 571